IPM, 2007. Január
Saint Germain gróf kocsisától egyszer megkérdezték:
– Igaz, hogy urad már elmúlt 400 éves?
– Nem tudom – felelte amaz –, jómagam csak 130 éve szolgálok mellette.
Saint Germain éveinek számáról a legkülönösebb legendák keringtek. Egy bizonyos
Gergy grófnő – akinél Casanova is megismerkedett vele – azt mesélte, hogy már
1758-ban, tehát 50 évvel azelőtt is találkozott a gróffal, ugyanolyan formában.
Maga a gróf, ha a koráról volt szó, „szeretetreméltó ravaszsággal mosolygott…
oly módon tudta megcáfolni a róla szóló legendákat, hogy többé már senki sem
kételkedhetett valódiságukban. ’Néha azzal szórakozom, hogy nem elhitetem,
éltem a régi korokban, hanem csak hagyom, hogy elhiggyék’ – mondotta egyszer Madame
Pompadournak, máskor azonban – éppen Casanova jelenlétében – beszéd közben úgy
mellékesen érintette azt a körülményt, mikor ő a tridenti zsinat atyáival
ebédelt.” (Fenyő Miksa: Casanova). Arról, hogy már 300 éves is elmúlt, éppoly
természetességgel beszélt, mint arról, hogy birtokában van a panacea, az
egyetemes gyógyír; vagy hogy „a természettel azt tesz, amit akar, gyémántokat
olvaszt, tíz-tizenkét darab gyémántból egy nagyobbat állít elő, kristálytiszta
fényűt, amelynek súlya semmivel sem kisebb”. Minderről úgy szólt, mint
csekélységről, ami zavarba ejtette azokat, akik hatásvadászatot vagy
szélhámosságot gyanítottak nála – mint ahogy az is, hogy ismeretlen eredetű
gazdagsága dacára aszketikusan élt.
Az örök ifjúság, a halhatatlanság esetében – leszámítva az utóbbi 10-20 évet –
azt lehet mondani, szinte kivétel nélkül a mágiába és az okkultizmusba
ütközünk. Nyugaton és keleten egyaránt. Az örök ifjúság fogalma
elválaszthatatlan a többi természetfeletti vonatkozástól, s nem is mindig a fő
cél, habár az egyik legtipikusabb. A lényeg inkább a természet által megszabott
korlátok áthágása. Ide tartozik az aranycsinálás; vagy a teremtményi státusz,
mint végzet meghaladási kísérlete; végül a titkosság: nagyon sokszor nem írták
le, vagy csak körülírták a lényeget, amelynek csak néhányan voltak birtokában –
a kiválasztottak. Noha az ilyen irányzatok a legjobb táptalajai a
szélhámosságnak, maguk az ún. okkultisták nem szemfényvesztők, sokkal inkább
kísérletezők, akiket a reális eredmény érdekli. A két típust nem moshatjuk
össze; ugyanakkor nagyon nehéz eldönteni egy-egy konkrét személyről, hogy
szélhámosról volt-e. Csak valószínűsíteni lehet.
Az egyik fő vonulat, amelyben az örök ifjúság mint lehetőség megjelenik, az
alkimistáké, akik közé Saint-Germain is tartozott. Hogy az alkímiát megértsük,
az analogikus gondolkodást kell segítségül hívnunk. Mert azokat a komplikált
műveleteket, amelyeket az anyag transzmutációja során vittek véghez, ugyanígy
lehet alkalmazni bármire, ami átalakítható, magára az emberi testre is. A
lényeg: a kevésbé nemesből előállítani a nemeset. A múlandóból a maradandót. Az
analógia alapján érthető az is, miért gondolták, hogy a fémek átalakítása során
nyert tinktúrák valamelyikét fogyasztva, szert tehetnek az örök
ifjúságra…
A második fő vonulatnak a jógát tekinthetjük. Ennek egyik alapgondolata a
testben egy szunnyadó erő feltételezése; ez leggyakrabban az ún. kígyóerő
(Kundalini) formájában jelenik meg, amelyet összpontosítás és légzési technikák
segítségével ébresztenek fel. A folyamatot intenzív hő- és egyéb érzetek
kísérik, főként a hátgerincben, amelyen át az erő felemelkedik. A gyakorlatok
alapvető célja a mélyreható és tartós változás a tudatban, s nem a
megfiatalodás. A jóga elsősorban nem az egészségre és a fiatalságra irányul.
Emellett a jóga gondolatrendszerében szinte magától értetődő a megfiatalodás
lehetősége. Ahogy más természetfeletti vagy annak tetsző képességeké is. A
látszólag fiziológiai műveletek, mint a légzés visszatartása, vagy a
jellegzetes pozitúrák, nem közvetlenül a testre irányulnak, hanem például a
testben feltételezett erőkre és erőközpontokra (Csakrákra), amelyeknek ugyan
vannak fizikai megfelelőik, de maguk elsősorban nem fizikaiak. Az ezekre való
összpontosított figyelem révén a testérzések tudatosítása és a testi folyamatok
feletti irányítás rendkívüli mértékben fejleszthető. A jógi többé-kevésbé
képessé válhat arra, hogy visszatartsa, szinte „felfüggessze” légzését; hogy
lelassítsa, vagy egyes források szerint átmenetileg megállítsa szívműködését.
Nehéz határt vonni a reális lehetőségek és a fantázia, vagy illúziókeltés
között; és ez vonatkozik a magát irracionálisan magas korúnak hirdető – vagy
tanítványainak ilyet ígérő – jógikra is. A szkeptikus könnyen elutasítja a
jógát a maga egészében, a hihetetlen állítások miatt; a hiszékeny csodaváró
ellenkezőleg, mindenre vevő. Utóbbit alaposan ki is használják a jógával
visszaélő szerencsevadászok, akik sokszor bűvészi és hipnotikus képességükkel
visszaélve, akár azt is elhitetik, hogy amit a tanítvány lát, az több méter
magasságban való levitáció...
Mindezek ellenére érdemes észrevenni a jógában azokat az elemeket, amelyek mind
a szellemi képességek, mind a testi egészség fejlesztése terén egyedülálló
értéket hordoznak – s épp ezek azok is egyben, amelyek révén lehetségessé
válhat a fiatalkori kondíció megőrzése.
A jóga ötvözete olyan gyakorlatoknak és előírásoknak, melyek eredményessége
akár a tudomány által is igazolható; és az említett „rejtett erőkkel” való
manipulációknak. Az előbbiekhez tartozik a test izmait megnyújtó és a
testérzékelést tökéletesítő ászanák (testhelyzetek) gyakorlása; továbbá a
lassultság és elmélyült figyelem a légzés, az evés és az ivás terén. Mindezek
igazolhatók: ezek során egy olyan lassabb ritmusra áll át a szervezet, amely egyfelől
az idegrendszert teszi nyugodtabbá és stresszmentesebbé, másfelől az
anyagcserét fogja vissza. Amint majd látni fogjuk: mindkettő valóban hozzájárul
az öregedés késleltetéséhez. – És a túlzó állítások az erőközpontok és a
halhatatlanság kapcsolatáról? Ezeknek is megvan a maguk szerepe: segítik az
önszuggesztiót. Erről pedig újabban már bizonyos, hogy növelheti a valóban
működő eljárások hatékonyságát; sőt, hatékonnyá tehet olyan műveleteket is,
amelyek nélküle nem érnének semmit. Bizonyos azonban, hogy az önszuggesztióra
nemcsak a „lélek”, hanem a test vegetatív folyamatai is válaszolnak. Lehet így
előidézni fájdalmat vagy érzéketlenséget, katalepsziás izommerevséget vagy
ellazulást, hideget vagy meleget – és akár az erő és energia érzését. Utóbbival
már el is jutottunk egyfajta megfiatalodáshoz. Mint Brown Secard, az egykor
híres párizsi neurológus.
Bizarr őssejtések
1889. május 31-én Párizsban, a Francia Biológiai Társaság egyik ülésén a 72
éves Brown Secard beszámolt arról, hogy sikerült megfiatalodnia. Méghozzá
attól, hogy bőre alá állati herekivonatot fecskendezett. Ennek eredményeként
újra megnőtt az étvágya, testi ereje megújult, szellemi frissessége
visszatért.
Secard bejelentésével megszületik az új tudomány, a gerontológia, amely mai
formájában az idősödés folyamatát kutatja. Azt a folyamatot, amely azután Brown
Secardnál is tovább haladt – a kezdeti sikerek ugyanis átmenetinek bizonyultak.
Feltételezhetjük, hogy itt is nagyban besegített az önszuggesztió, amelynek az
is táptalajt adhatott, hogy egy hasonló jellegű kísérlet korábban már sikeres
volt. Állítólag.
Történt ugyanis, hogy egy bizonyos Monsieur Berthold, nem tudni, mitől
vezérelve, kiherélt egy kakast, majd a heréjét visszavarrta a kakas testén egy
másik helyre – lényeg, hogy az így nem vált kappanná, hanem kakas maradt.
Brown Secard után a stafétát az osztrák Steinach és az orosz Voronoff vette át.
Először öreg állatokon kísérleteztek, melyekbe fiatal állatok heréit ültették
be; az eredmény: látványos megfiatalodás. Ezen felbátorodva, Voronoff azután
emberszabású majmok heréit ültette át férfiakba. Ám ezúttal csak átmeneti
javulást ért el – ha egyáltalán…
Ami az eljárás mögötti gondolatot illeti, ez lényegében a mai kutatások szerint
is megállja a helyét… Az ivarsejtek ugyanis tényleg különlegesek abból a
szempontból, hogy végtelenül képesek osztódni. Nem úgy, mint a testi sejtek.
Funkciójuk elvileg az élet nemzedékről nemzedékre való átadása. De miért ne
lehetne másra is használni őket – például egy öregedő szervezet megújítására?
Keleti visszatartások
A keleti taoisták is ezen a nyomvonalon indultak el. Az általuk kidolgozott
hosszú élet rítusokhoz azonban nem szükséges import anyag, elegendő a saját –
feltéve, hogy valaki meg tudja azt őrizni. A test tehát – akárcsak a jóga
szerint – önmagában hordozza a megújító erőt, ezt azonban fel kell ébreszteni.
És mint ahogy az erre alkalmas jógagyakorlatok, a taoista szexuális rítusok is
ezt célozzák. Lényegében a szexus erejét mint „hiperfizikait” tételezik, amely
a testet úgy alakítja át és eleveníti meg, ahogyan a tűz megolvasztja a fémet.
Ezek alapján egyfajta „belső alkímiáról” is beszélhetünk.
A taoizmus „panteonjában” a halhatatlanság eszményét testesíti meg az
időszámítás előtti III. évezredben élt Huangdi, a Sárga Császár, aki a földiek
közül elsőként emelkedett „egy sárkány hátán” a halhatatlanok közé. Miután az
Egyszerű Hölgytől, a Sötétbőrű Hölgytől és a Kiválasztott Hölgytől beavatást
nyert a szerelem művészetébe, azt mondják, „ezerkétszáz nővel hált, és
halhatatlan lett.”
A megfiatalodás és a halhatatlanság kulcsa tehát: „a férfiúi mag kibocsátása
nélkül sok fiatal nővel egyesülni.” Magas művészi fokra emelt, de személytelen
szexuális rítusról van szó, mely sokkal direktebben irányul a megfiatalodásra,
mint a jóga. Nagy hangsúlyt helyeznek az újdonságra – vagy azért, hogy így
tartsák fenn a szükséges intenzitást, vagy azért, hogy így nyerjenek minél több
jin (női) esszenciát…
Nyugati megszorítások
Descartes, a 17. századi matematikus és filozófus, követelte, hogy a tudomány
találjon már végre „gyógyírt az öregedésre” – méghozzá úgy, hogy az emberre,
mint afféle gépre, alkalmazzák a mechanika törvényeit. Ez ridegen hangozhat, az
emberi szervezetnek azonban tényleg van egy közös tulajdonsága a gépekkel: az
oxidáció. A gépek számára ez rozsdásodást jelent, a mi szervezetünk számára –
öregedést.
Az oxigén életfeltételünk és energiaforrásunk – de meg is károsít bennünket.
Szükségünk van rá ahhoz, hogy az elfogyasztott táplálékot lebontsuk: ebből
nyerjük az energiát. E folyamat során keletkeznek a sokat kárhoztatott szabad
gyökök, amelyek elektronokat lopnak el testünk fehérjéitől és a genetikai
információt hordozó DNS-től. Ez az „oxidatív stressz” DNS-károsodást, mutációt
is előidézhet, ezért számos nyavalyáért és magáért az öregedésért is
felelősségre vonható.
Miután ez néhány évtizede kiderült, kezdetét vette a nagy „gyökfogócska”. Úgy
találták, aki sok színes zöldséget és gyümölcsöt eszik, melyek a legtöbb
antioxidánst (A, C, E vitamint, szelént, stb.) tartalmazzák, az egészségesebb
és tovább él. Ugyanez létezik étcsoki és vörösbor verzióban is, ezek
antioxidánsai a flavonoidok – mértékkel élve velük, ezek is hasznosak.
Mindebből logikusan úgy gondolták, hogy ezen anyagok szintetikus megfelelői –
kellően nagy dózisban – a lehető legjobbat teszik majd szervezetünkkel.
Csakhogy erre nincs bizonyíték. Sőt, még az a lehetőség is felmerült, hogy
gyengítik a szervezet saját képességét arra, hogy megküzdjön a gyökökkel. Ennek
ellenére milliók szedik ma is az antioxidánsokat.
A másik út magának az oxidációnak a lassítása. Mivel szabad gyökök a tápanyagok
lebontásakor keletkeznek, ha kevesebb a tápanyag, kevesebb a szabad gyök is. A
lényeg egy olyan étrendi megszorítás, amely állandó enyhe éhségérzetet tart
fenn – és ez nem elhanyagolható faktor, mivel az éhség aktivál egy
„életmeghosszabbító” gént (sir2), amely a szervezetet zsírtartalékai
felszabadítására készteti.
Hiába a számtalan „fiatalító” szer és kúra, a tudósok azt állítják, egyelőre a
kalóriamegszorítás az egyetlen olyan módszer, amelynek hatására vannak
bizonyítékok. – A szokásosnál 30-40 százalékkal alacsonyabb kalórián tartott
egerek élettartama kitolódik (maximális élethosszuk 39 hónapról 56-ra nő).
Fontos megjegyezni, hogy az állatok csak alultápláltak, de nem rosszul
tápláltak, mivel sok vitaminhoz és ásványi anyaghoz jutnak. Így aztán nemcsak
hosszú életűek, hanem az öregedéssel kapcsolatos betegségeket – mint a cukorbaj
és a rák – is elkerülik őket. Valójában a fiatalságuk hosszabbodik meg, és nem
az öregségük. Egyetlen szépséghiba, hogy némelyikük elveszíti
szaporodóképességét...
A kalóriamegvonás nemcsak állatoknál és nemcsak a laborban működik. Az Okinawa
szigeti japánok arról híresek, hogy 40-szer valószínűbben érik meg a 100 éves
kort, mint más japán szigetek lakói (továbbá, náluk is ritkább a cukorbetegség
és a rák). Sokféle magyarázat született már erre, még olyan is, amely lassú
életritmusukat, úgymond „lustaságukat” állítja előtérbe: „amit ma megtehetsz,
azt megteheted holnap is”. Ebben is lehet valami, hiszen így elkerülik az
öregedést siettető egyik fő tényezőt, a stresszt. Még valószínűbb azonban, hogy
magas korukért az étrendjük felelős. Kalóriafogyasztásuk nagyjából 70
százalékkal alacsonyabb más japánokéhoz képest, és sok gyümölcsöt, zöldséget,
telítetlen zsírsavat esznek.
Sikerrel jártak az emberekkel végzett kontrollált vizsgálatok is. Leonie
Heilbronn és kutatócsoportja (Louisianai Egyetem) félszáz túlsúlyos, de
egészséges kísérleti személynél próbált ki különféle étrendeket és
mozgásprogramokat. Az eredmények azt mutatták, hogy az extrém diéta – illetve a
mérsékelt, de mozgással kiegészített diéta is – csökkenti a testhőmérsékletet
és az inzulinszintet. S tudható, azoknál, akik magas kort érnek meg, ez a két
faktor szinte mindig jelen van. Diétával vagy anélkül…
A szupercentenáriusok receptjei
Inkább anélkül? Valami ugyanis azt súgja: akik megérik a 100 évet, talán nem is
koplalnak olyan nagyon. Talán tudnak valami jobbat ennél. Sokszor ezek az aggok
még finoman kérkednek is azzal – midőn a hosszú élet titkát tudakolják tőlük –,
hogy életmódjuk nem épp mintaszerű. A hosszú élet titka volt már így a sokat
idézett „No sport”, vagy a fehérorosz Hanna Barisevics által javallt
disznóhús-csemegeuborka-vodka; de előszeretettel kerülnek elő más szeszes
italok is: a 122 évet megért Jeanne Louise Calment a napi egy pohár portóira
esküdött, a japán Kamato Hongo a zöld teára és a borra; a 113 éves angliai
ex-korelnök, Lucy Victoria d’Abreu pedig a gyömbér mellett a brandyre. –
Mindebből a tudomány annyit igazol, hogy némi vörösbor még belefér egy
fiatalító csodaétrendbe. És talán az is igaz, hogy nem árt kicsit lazán – azaz
fiatalosan – kezelni az életet és magukat a fiatalító előírásokat is. Humorral
öregedni – nehogy magunk váljunk nevetségessé, ha nem épp szánalmassá.
Látva az egyre szaporodó lárva- és múmiaszerű arcokat, melyek ráncos, foltos
kezekre támaszkodnak, konstatálhatjuk, a plasztikai műtétek általi kamuflázs
ritkán sikerül tökéletesen. (Ha esetleg a címlapokon látott, tinédzsernek
tetsző 40-es sztártól illúzióink támadnának, gondoljuk meg, a mai számítógépes
retusálási trükkök mellett még csak nem is sejthetjük, ki milyen a valóságban.)
Maga a szervezet, amely a kifeszített izmok és bőr mögött rejlik, megmarad
öregnek. Minden sejtben ott ketyeg a genetikai óra, és minden sejt magán hordja
az eltelt évek kitörölhetetlen nyomát. Elsősorban a telomérák formájában.
Biológiai és kronológiai életkor
A teloméra, pontosabban a DNS-szálak teloméra régiója, úgy képzelhető el, mint
a cipőfűzők végén a műanyag borítás. Örökítőanyagot nem tartalmaz, funkciója a
DNS védelme a károsodástól, elsősorban sejtosztódás során – ő maga azonban
minden egyes osztódásakor kopik, rövidül egy kicsit. Így megy ez kb. 50
osztódásig, ezután a teloméra már annyira elnyűtté válik, hogy nem jelentenek
többé védelmet, a DNS-szálak kirojtosodnak, a sejt génkészlete sérül, nem
osztódik tovább – majd bekövetkezik a sejthalál.
Nem tudni, miért – valószínűleg az öröklés miatt –, egyesek hosszabb
telomérákkal születnek, mint mások; nekik nyolcszor kisebb az esélyük egy
halálos kimenetelű fertőzésre, és háromszor kisebb egy végzetes
szívinfarktusra. Hacsak nem teszi tönkre idő előtt a teloméráikat a stressz,
vagy ők maguk nem rövidítik meg azokat életmódjukkal.
E kutatások ismét azt támasztják alá, hogy a bőséges étkezés nem vezet hosszú
élethez: ugyanis azok, akik elhízottak, a telomérákban mért biológiai életkor
alapján 7,4 évvel öregebbek, mint a kronológiai életkoruk. A láncdohányosok, ha
már több évtizede dohányoztak, még ennél is többet, 8,8 évet adhatnak hozzá a
korukhoz. A legrosszabb helyzetben sajnos azok vannak, akik folyamatosan erős
stresszhatás alatt állnak, például gyógyíthatatlan beteget ápolnak: ez 10 évet
koptat el a teloméráikon.
Ez utóbbi alátámaszt egy további eredményt is, miszerint az olyan
stresszcsökkentő módszerek, mint a meditáció, vagy a jóga, miért fiatalítanak.
Az 5 éve rendszeresen meditálók – rímelve az előbbiekre – legalább 10 év
mínuszt írhatnak fel maguknak.
Telomerázok
Nem minden sejtre jellemző azonban, hogy csak 50 osztódásra képesek. Vannak
olyan sejtek is, amelyeknek a telomérái osztódás után sem rövidülnek, mint
amilyenek az ősivarsejtek, az embrionális őssejtek és felnőtteknél a csontvelői
őssejtek. Ezekben egy telomeráz nevű enzim állandóan helyreállítja a
telomérákat, így a DNS szálak nem rövidülnek. A telomeráz-működés azonban az
egyedfejlődés egy pontján abbamarad. Testi sejtjeinkben a telomeráz gének ugyan
ott vannak, de kikapcsolt állapotban.
Nem így az ivarsejtjeinkben. Ezért az a végzetünk, hogy génjeink
halhatatlanságát szolgáljuk, miközben magunk meghalunk. Testünk úgymond csak
„túlélőgép” a génjeink számára. Ha továbbadtuk őket, túladhatnak rajta, azaz
átengedhetik az öregedésnek, a betegségeknek és a halálnak. Nem véletlenül
aposztrofálta Dawkins a géneket „önzőknek”…
De ott vannak a telomerázok más önző sejtekben is, mint a rákos sejtekben,
melyek szintén a végtelenségig tudnak osztódni. A telomerázok ezért fontos
célpontot jelentenek a rákkutatásban. Kikapcsolásukkal a rák növekedése
megállítható lenne; s a rák kiküszöbölésével elhárulna a fő akadály a
megfiatalodás útjából…
A másik oldalon, a testi szövetek öregedéssel járó sorvadását – mint amilyen az
izomzat és az agyi állomány csökkenése – megállíthatnánk a telomeráz-gének
bekapcsolásával. Ezzel kapcsolatban is elkezdődtek már a kísérletek. Amerikai
kutatóknak laboratóriumi körülmények közt telomerázzal sikerült levágott
telomérákat visszanöveszteni fiatalkori hosszúságukra. – A labortól az
alkalmazásig azonban még hosszú az út. Aki mégis fiatalodni szeretne, de
rögtön, minden erőfeszítés nélkül, annak viszont már rendelkezésére áll az új
„elixír”: a növekedési hormon.
Növekedési hormonok
Edmund Chein doktor eredetileg olyan páciensekkel foglalkozott, akiknek
hormonfunkciói sérülések következtében károsodtak. Eközben lett figyelmes arra,
hogy a hormonok pótlása „újjáépítő” hatást gyakorolt az izmokra, a csonttömegre,
a bőrre és más szervekre is. Elkezdte tanulmányozni az idevágó irodalmat, s
ekkor találkozott az alábbi 1990-es kísérlettel, amely későbbi hormonterápiás
módszerének alapja lett.
Daniel Rudman (Wisconsin Egyetem) 60 és 80 év közti férfiakon próbált ki egy 6
hónapos növekedésihormon-kúrát. Az eredmények látványosak voltak: a férfiak
izomtömege átlagosan 8,8 százalékkal nőtt; testzsírjuk 15 százalékkal csökkent,
bőrük kisimult, ráncaik eltűntek. Chein először önmagán kísérletezett, a
következő eredményekkel: fél év alatt – minden életmód-változtatás nélkül –
koleszterinszintje normalizálódott, mellkasi fájdalma megszűnt,
súlyfeleslegétől megszabadult.
Ma már tömegesen zarándokolnak a megifjodni vágyók – köztük nem kevés
hollywoodi sztár is – a Palm Springsi Életmeghosszabbító Intézetbe, hogy doktor
Chein hormonkoktéljától újra úgy érezzék magukat, mint 25 évesen. Esküsznek rá:
kerül, amibe kerül.
Sokáig a hosszú élet egy „szuperszelektíven hosszanélő” genetikai arisztokrácia
kiváltsága volt – ez azonban gyökeresen megváltozhat: helyükbe léphetnek a
szupergazdagok, akik megvehetik maguknak saját fiatalságukat. Akár ma,
növekedési hormonok, akár majdan, telomerázok formájában.
De lehet, hogy a kezeléseknek más áruk is van. Egyelőre senki nem tudja átlátni
az összes hosszú távú hatását annak, hogy ilyen komolyan beleavatkoznak az élet
természetes „hanyatlásába”. A fiatalító eljárások a sejteket folyamatos
megújulásra, szaporodásra ösztönzik, és ez sajnos a rák veszélyét is magával
hozza. Ugyanez igaz a harmadik fő irányra, amely az őssejteket használná fel a
szervezet regenerálására.
Őssejt, az élet forrása
Ha egy öreg egér vérkeringését összekapcsolják egy fiataléval, az öreg egér
gyorsabban gyógyul, például sérült izmai gyorsabban regenerálódnak. Az ezt
kimutató Thomas Rando (Stanford Egyetem) szerint a titok nyitja a vérben lévő
őssejtekben rejlik…
Életünk kezdetén egyetlen megtermékenyített sejt vagyunk. Ez a sejt osztódik,
és a keletkező sejtek fokozatosan specializálódnak, különféle feladatokat
ellátó szerveket alkotva. Nos, ha egyetlen sejt képes szívvé, májjá, izommá,
aggyá válni – akkor nem történhetne-e meg ez újból és újból? Például akkor, ha
egyik szervünk olyan károsodást szenved, amelyet ma visszafordíthatatlannak
tartunk: amilyen például az izomsorvadás vagy az agyi állomány pusztulásával
járó Alzheimer-kór. Nem lehetne-e pótolni az elhalt sejteket és szöveteket
olyan sejtek segítségével, amilyenekből valaha létrejöttek? Sőt: nem lehetne
akár vadonatúj szerveket előállítani ily módon? – Ez a perspektíva áll az
őssejt-kutatás előtt, amely ma – a párizsi genetikust, Axel Khant idézve – „az
emberiség egyik legnagyszerűbb tudományos kalandja”.
Őssejtek nemcsak a magzat és az újszülött szervezetében vannak, hanem a
felnőttében is, sőt annak minden szövetében. Ezek az őssejtek ugyan már nem
olyanok, mint az embrionálisak, de mégsem hordozzák magukon a felnőtt testi
sejtek jellegzetességeit. Mintegy lebegnek az embrionális és a felnőtt állapot
között. Feladatuk: folyamatosan regenerálni azt a szövetet, amelyhez tartoznak.
Minél öregebb az ember, annál kevesebb lesz az őssejtje, így annál lassabban
jönnek helyre a sérülései. Ha azonban sikerülne őssejteket előállítani és a
szervezetbe bejuttatni, akkor regenerálódási képessége újra a régi lehetne…
De honnan vegyük őket? Ilyen célra létrehozott, vagy „fölösleges” – például a
lombikprogram során szám felett keletkező – embriókból? Nem oda jutnánk ezzel
vissza, hogy fiatal egyedeket áldozunk fel a megifjodás oltárán? A kérdésről
máig nincs megegyezés. Vannak kutatók, akik az embriókat klónoznák, hogy majdan
a beteget a saját sejtjeivel gyógyítsák. És ez a kollektív képzeletben a
legőrültebb fantazmákat táplálja: örök élet, eugenizmus, teremtés, klónok
hadserege…
Nem beszélve arról az aggasztó lehetőségről, hogy a felnőtt szervezetbe
ültetett embrionális őssejtek egy speciálisan agresszív ráktípust, ún.
teratómát alakíthatnak ki.
Van azonban egy eljárás, amely felkelti annak reményét, hogy nem kell embriókat
felhasználni. Catherine Verfaillie (Minnesota Egyetem, USA) felnőtt szervezet
őssejtjeit alakította át embrionálisakká. Vagyis olyan plasztikus sejtekké,
amelyekből képződhet izom, porc, csont, máj és különböző típusú idegsejtek.
Egyelőre úgy tűnik, az így nyert őssejtek nem idéznek elő rákos folyamatokat,
csupán megújítják azt a szövetet, amelybe beültették.
A másik – 2004. óta Magyarországon is gyakorlatban lévő – megoldás, hogy az
újszülött köldökzsinórjából vesznek mintegy 20-200 milliliter, őssejtekben
gazdag vért, amelyet azután lefagyasztva tárolnak. Ha pedig az egyén a
későbbiekben szöveti károsodást szenved, saját őssejtjeit juttatják vissza
szervezetébe.
S eljöhet egyszer az idő, amikor sejteket, szöveteket és szerveket állítanak
elő az őssejtekből – rendelésre… Lehet, hogy a 2000-es évek majdan úgy
szerepelnek az emberiség történetében, mint amikor megtettük az első lépést a
halhatatlanság felé vezető úton? – Addig is azonban, ki kell iktatni a
genetikai károsodásokat és a rákot, például génterápiával. Ekkor már nem lesz
akadálya annak, hogy a sejtek szaporodóképességét – telomerázokkal, hormonokkal
vagy őssejtekkel – visszaállítsák fiatalkori szintre. A fiatalodás ettől kezdve
válhat komolyan vehető lehetőséggé. A futurológusok azonban már ma is számolnak
vele.
„Nem tervezem a megöregedést és a meghalást”
Az idézet a futurológus Ray Kurzweil-tól (Wellesley Műszaki Egyetem,
Massachusetts) származik, aki az öregedést már nem tartja többnek mérnöki
problémánál, mely hamarosan megoldható lesz, miáltal a természetes halál is
eltűnik úgy a XXI. század végére. A jóslat a géntechnológia ugrásszerű
fejlődésén alapul, mely a XX. század végi információs technológiai forradalomra
emlékeztet. A fejlődés ütemét mutatja, hogy míg a HIV vírus meghatározása 15
évet vett igénybe, a SARS (Súlyos Akut Légzési Szindróma) vírusé már csak egy
hónapot. Történelmi fordulóponton állunk: eddigi technológiai fejlesztéseinkkel
környezetüket alakítottuk; mostantól elménk, anyagcserénk, személyiségünk
megváltoztatása a cél; s hogy tönkrement szerveinket lecserélve, elsorvadt agyi
pályáinkat újjáépítve akár 150 évig éljünk.
Vagy még tovább? Aubrey de Grey cambridge-i professzor szerint „hatvan körül
lehet ma az első ezeréves ember”. Azt hihetnénk, hogy a 43 éves kutató a
szüleit óhajtaná életben tartani ennyi ideig, csakhogy hőn szeretett felesége
az, aki most éppen 63-ik életévében jár… A számítástudósból lett
genetikus-biogerontológus nézetei felidézhetik a transzhumanistákéit: akik úgy
képzelik, egyszer – nem is túl sokára – meghaladjuk az emberi állapotot. De milyen
alapon is lehet ilyen vagy olyan jóslásokba bocsátkozni?
Hisz amikor a futurológusok belenéznek kristálygömbjeikbe, az eredmények
makacsul megbízhatatlanok… Néhány dolgot leszámítva. Azt például, hogy a
következő évtizedek technológiai fejlődésére nem lehet a korábbi fejlődés
léptékét alkalmazni. A folyamat nem lineáris, hanem exponenciális, és a
fejlődés ma rendkívüli mértékben felgyorsul. Akkor mégis mire számíthatunk –
lássuk, hogyan festette le a jövőt Graham Lawton idén májusban, a New Scientistben
– Enhanced Humans, Being Humans címen:
„2050-ben Peter Schwartz [Amerikában ismert tanácsadó] eldönti, mit is tegyen
élete hátralévő részében. Már két sikeres karriert tudhat maga mögött, s
szeretne még egyet, mielőtt meghal – amire nagyjából 50 év múlva számít. Akkor
150 év körül lesz, ami nem rossz egy baby boomer számára, de fiának, aki most
60 éves, még hosszabb életet tervez. Az a világ, amelyben Peter Schwartz él,
merőben más, mint amelyben felnőtt. Az ipari és információs korszak immár
történelem, melyet elsöpört az élettudományoknak az ezredforduló körül
kezdődött forradalma. Schwartzot meglepően egészséges, boldog, gazdag és hosszú
életű emberek veszik körül. Sokan felülmúlták velük született képességeiket:
érzékeik és emlékezetük élesebb, intelligenciájuk magasabb. Az öregedés
rendkívül lelassult: 100 évesek 50-nek néznek ki, 60 évesek 30-nak. Néhányan
már most is 120 évnél tovább élnek, de a hosszú élet rekordok minduntalan
megdőlnek. A betegség teljesen a múlté. A genetikailag tervezett babák
megszokottak: néhányan már eleve olyan kiválasztott vonásokkal születnek,
melyeket majd tovább is adhatnak…
Schwartz úrnak nem szokása a levegőbe beszélni: 2006. reális világában
üzletember és „szcenárió tervező”, afféle „szuper-tanácsadó”, aki egészségipari
mágnásoknak ad tippeket az élet meghosszabbításában rejlő üzleti lehetőségekkel
kapcsolatban”.
Noha mindez úgy hangzik, mint egy techno-utópista fantázia – mely éppoly légből
kapott, mint az olyan 1950-es jóslatok, hogy az ezredfordulóra holdvárosokban
fogunk lakni, vagy tablettákat eszünk étel helyett –, a benne megfogalmazott
fejlődésbeli kilátások komoly kutatásokon alapulnak.
Mindennek ellenére, „elementáris erővel sulykolják belénk a halál
tudomásulvételét” – ahogy Aubrey de Grey mondja. Berendezkedtünk arra, hogy „a
pillanatnak éljünk, mivel hamarosan úgyis meghalunk. Annak tudata azonban, hogy
még legalább száz év áll előttünk, sokkal felelősségteljesebbé tehet minket –
egymás és szülőbolygónk iránt is.”
