A nap napos oldala

Fittség, 2005. Július

Lehet, hogy a nap kerülése károsabb, mint a mértékletes napozás? Prof. Michael Holick-nak le kellett mondania az állásáról a Bostoni Egyetem Bőrgyógyászati Klinikáján, amikor egy éve azt merészelte állítani, hogy a nap nem káros, hanem számos veszélyes betegséget gyógyít, még tumorokat is. Ő maga igencsak meglepődött nézetei fogadta-tásán, hiszen könyvében felhívta a figyelmet arra, hogy óvatosan kell napozni..

Ma már viszont egyre több szakember ért egyet Holick véleményével. Az Amerikai Rák Társaság visszavonta korábbi ajánlását, miszerint feltétel nélkül kerülni kell a napot. Egyes orvosok szerint 15 percig még délben is nyugodtan lehetünk a napon, mindenféle védekezés (védőruházat, naptej) nélkül. Ez nemrégen még eretnekségnek számított. A naptejgyártó kozmetikai cégek ösztönzésére a bőrgyógyászok az ultraviola sugárzást az egyik legveszélyesebb rákkeltő tényezőnek mondták az azbeszt, a dohányzás és az ionizáló sugárzás mellett. Ez erősen túlzott állításnak tűnik: a nap nem rákkeltő, és a napfény kerülése károsabb, mint a mértékletes napozás, akár még naptej nélkül is. Prof. Edwarda Giovannucci (Harvard Egyetem) kutatásaiból ugyanis kiderül, hogy minden a túlzott napozás okozta bőrrák-esetre kb. 30 olyan rákos megbetegedés esik, amely a napfény hiányával függ össze!

Védelem a rákkal szemben 

Már a gyarmati időkben megfigyelték angol orvosok, hogy a bőrhámlásban szenvedő európaiaknál a visszaesés akkor ritkább, ha Indiában vagy Délkelet-Ázsiában tartózkodnak.

A fény erősíti a szervezet ellenállóképességét, javítja a közérzetet, elősegíti a lelki zavarok gyógyítását, ahogy ezt már Hippokratész is bizonygatta. A depresszió gyógyítása eredményesebb, ha a betegek napsütötte, déli helyiségekben tartózkodnak. Kutatások kimutatták, hogy fény hatására növekszik a szervezetben a közérzetre, hangulatra hatást gyakorló hírvivő molekulák - pl. a szerotonin - szintje. Nem véletlen, hogy a viszonylag fényhiányos területeken, mint az északi országok, illetve a fényhiányos időszakokban, mint a téli hónapok, a depresszió is gyakoribb.

A nap hatására képződik a bőrben a D-vitamin aktív alakja, amely erősíti a szervezetet, véd a különböző betegségektől, köztük a rákoktól is. Azok a férfiak, akik legalább 20 órát vannak hetente a napon, fele olyan gyakran betegszenek meg prosztatarákban. Azokat a nőket pedig, akiknek a szervezetében magas a D-vitamin szintje, kevésbé fenyegeti a mell- és a petefészekrák, s egyébként ritkábban szenvednek menstruáció előtti feszültségben is. Holick szerint a napfény a következő betegségek megelőzésében segíthet: magas vérnyomás, stroke, szívinfarktus. Drámaian - mintegy 80 százalékkal - csökkenti a napozás az I. típusú diabétesz kialakulásának veszélyét; s felére csökkenti a vastagbélrák s az abban való elhalálozás rizikóját is.

És akik gyakran napoznak, azokra 30-40 százalékkal kevésbé sújt le a non-Hodgkin limfóma (nyirokrák) - mutatták ki a stockholmi Karolinska Intézet szakembereinek kutatásai, melyek során több mint háromezer limfómás beteg és ugyanennyi egészséges kontrollszemély kérdőívre adott válaszait hasonlították össze.

Sőt: a megfelelően magas D-vitamin-szint még gyógyítja is a rákot! Az Albuquerque Mexikói Egyetem szakértői bizonyították, hogy a napfény javítja a sokszor halálos kimenetelű bőrrákban - melanómában - szenvedők túlélési esélyeit, mivel hatására a daganat kevésbé agresszívvá válik. A szerzők szerint a halálozás csökkenésének oka a napfény hatására a bőrben fokozott mértékben termelődő D-vitamin lehet. (Másik lehetséges magyarázat, hogy a napártalomnak kitett bőrsejtek "öngyilkosságot követnek el", így csökkentve a bőrrák terjedését). Mindazonáltal a szerzők is figyelmeztetnek arra, hogy a túlzásba vitt napozás bőrrákhoz vezet, s ezért kerülendő. Julia Newton Bishop (Brit Rákkutató Intézet) szerint óvatosan kell kezelni a kapott eredményeket, mivel kétségtelen, hogy a melanómát elsősorban a napsugárzás okozza. Szerinte az is lehetséges, hogy azoknál a melanómás betegeknél, akiket napoztattak, a daganat kevésbé agresszív fajtája jelent meg.

Az egészség vitaminja 

A D-vitamin alkalmasint gátolja a szabálytalan sejtek elszaporodását, azaz megvéd a ráktól, amellett, hogy segíti annak gyógyítását. A tudósok azt gyanítják, hogy a napsütöttebb régiók, főleg Dél-Európa lakói azért betegszenek meg ritkábban rákban, mert vérükben magasabb a "nap-vitamin" szintje (minél északabbra megyünk, 13 rákfajta annál gyakrabban fordul elő). Többször betegszenek meg rákban az elhízott emberek, akiknél a D-vitamint a zsírszövet tárolja kihasználatlanul, másfelől a cukorbetegek, akiknél a veseműködés zavarai gátolják e vitaminnak emészthető formába való átalakítását.

A nap a szervezetben a legértékesebb D-vitamin képződését segíti elő. Ezen az úton csak annyi keletkezik, amennyi kell. (Legnagyobb mennyiségben délben, mikor a sugárzás a legerősebb). Elég nehéz diétával pótolni. Naponta kellene 8 pohár teljes tejet meginnunk, vagy minden második nap meg kellene enni egy nagy adag lazacot, szardíniát vagy makrélát. Nem túl sikeresek a gyógyszertárakban kapható preparátumok sem. Az is bizonytalan, mekkora az optimális D-vitamin adag. Általában azt szokták ajánlani, hogy az 50. életévig ne lépjünk túl naponta 200 nemzetközi egységet (NE), 70 éves korig ez viszont meg kellene, hogy kétszereződjön. Sok szakember azonban úgy gondolja, hogy a rák elleni védelemhez legalább 1000-1500 NE kell. Nem szabad viszont túllépni a napi 2000 NE-t, mert a megemelkedett D-vitamin szinttől elgyengülünk, és zavar keletkezik a vesék működésében.

Stressz nélküli lesülés

A WHO álláspontja az, Európában egy évtizeden belül bőrrákjárvány várható. Ezt igazolja, hogy világviszonylatban a megbetegedések száma évente csaknem 10%-kal nő, azaz a leggyorsabban az összes daganatfajták között. Ezek közül kb. 132 ezer (kb. 3%) a rendkívül agresszív, rosszindulatú melanóma, melynek előfordulása az Egyesült Államokban 1975 óta megduplázódott, és a skandináv országokban is többszörösére emelkedett. Másik aggasztó jel, hogy egyre fiatalabbak betegszenek meg melanómában.

Leggyakrabban azok kapják meg, akik csak időnként élnek intenzíven a nap örömeivel, főleg szabadságuk alatt. Ilyen személyek számára különösen veszélyesek a mediterrán országokba való nyári utazások, ahol a napi napsugárzás mennyisége akár hússzorosa is lehet, mint a borús északi országokban. A melanóma kockázata jóval kisebb, ha a bőrt fokozatosan készítjük fel a napfürdőzésre. A versenybiciklisták csak a verseny elején használnak 30 faktoros naptejet, még a Tour de Francenál is. Arra nincs bizonyíték, hogy legjobban azok lennének kitéve a ráknak, akik napszúrást kaptak. Melanómában olyanok is megbetegszenek, akik egész életükben kerülték a napozást. A tumor a bőr pigmentsejtjeiből keletkezik, de megjelenhet akár a szem recehártyájában is, vagy az emésztőcsatorna nyálkahártyáján, pl. a szájüregben. Ugyanúgy fellép a legkitakartabb, mint a legfedettebb helyeken, pl. a faron, a talpon (férfiaknál főleg a háton fedezik fel, nőknél a lábon). Leggyakrabban azok betegszenek meg, akiket a természet sok anyajeggyel ajándékozott meg (testszerte 100-200). Az ő esetükben akár az anyajegyek irritálása is okozhatja a melanómát. Figyelmeztető minden aszimmetrikus, szabálytalan szegélyű anyajegy, minden olyan, amelyben egyenetlen a színeloszlás, változó a vastagság, amely nagy (több mint 6 milliméter átmérőjű), illetve, amely viszket. Ezért szabályos időközönként, legalább évente végig kell nézni a bőrt, főleg nyaralás után. Ez eredményesebb módszer a melanómával szemben, mint a nap kerülése. Ha idejében felfedezik, a melanóma szinte 100 százalékban gyógyítható. Nem szabad csak sülni a napon. A nap olyan, mint a vörösbor: az egészség számára mértékletesen a leghasznosabb.

Szómagyarázat: 

Melanóma: a melanociták rosszindulatú (malignus) daganata. A melanociták a bőrben található, melanin nevű fekete-barna festékanyagot (pigmentet) termelő sejtek. A melanóma esetében nem az elsődleges daganat a fő veszélyforrás, hanem az agresszíven terjedő - főképp a májban, agyban és tüdőben megjelenő - áttétek. A melanómát leggyakrabban 40-45 évesek körében diagnosztizálják.

Rizikófaktorok: nagyon fehér - különösen a nehezen lebarnuló - bőr; sok anyajegy; továbbá a gyermek- és kamaszkori sorozatos leégések. A daganat 30%-ban meglévő anyajegyből alakul ki, ezért figyelni kell az anyajegyek bármilyen elváltozására. Korai fázisban felismert melanómák esetén, melyek még nem képeztek áttétet, a sebészi eltávolítás legtöbbször teljes gyógyuláshoz vezet. 

www.zsofiajakabffy.shp.hu

Az első ezeréves ember- Az örök ifjúság megkísértése

IPM, 2007. Január 

Saint Germain gróf kocsisától egyszer megkérdezték:
– Igaz, hogy urad már elmúlt 400 éves?
– Nem tudom – felelte amaz –, jómagam csak 130 éve szolgálok mellette.
Saint Germain éveinek számáról a legkülönösebb legendák keringtek. Egy bizonyos Gergy grófnő – akinél Casanova is megismerkedett vele – azt mesélte, hogy már 1758-ban, tehát 50 évvel azelőtt is találkozott a gróffal, ugyanolyan formában. Maga a gróf, ha a koráról volt szó, „szeretetreméltó ravaszsággal mosolygott… oly módon tudta megcáfolni a róla szóló legendákat, hogy többé már senki sem kételkedhetett valódiságukban. ’Néha azzal szórakozom, hogy nem elhitetem, éltem a régi korokban, hanem csak hagyom, hogy elhiggyék’ – mondotta egyszer Madame Pompadournak, máskor azonban – éppen Casanova jelenlétében – beszéd közben úgy mellékesen érintette azt a körülményt, mikor ő a tridenti zsinat atyáival ebédelt.” (Fenyő Miksa: Casanova). Arról, hogy már 300 éves is elmúlt, éppoly természetességgel beszélt, mint arról, hogy birtokában van a panacea, az egyetemes gyógyír; vagy hogy „a természettel azt tesz, amit akar, gyémántokat olvaszt, tíz-tizenkét darab gyémántból egy nagyobbat állít elő, kristálytiszta fényűt, amelynek súlya semmivel sem kisebb”. Minderről úgy szólt, mint csekélységről, ami zavarba ejtette azokat, akik hatásvadászatot vagy szélhámosságot gyanítottak nála – mint ahogy az is, hogy ismeretlen eredetű gazdagsága dacára aszketikusan élt.

Az örök ifjúság, a halhatatlanság esetében – leszámítva az utóbbi 10-20 évet – azt lehet mondani, szinte kivétel nélkül a mágiába és az okkultizmusba ütközünk. Nyugaton és keleten egyaránt. Az örök ifjúság fogalma elválaszthatatlan a többi természetfeletti vonatkozástól, s nem is mindig a fő cél, habár az egyik legtipikusabb. A lényeg inkább a természet által megszabott korlátok áthágása. Ide tartozik az aranycsinálás; vagy a teremtményi státusz, mint végzet meghaladási kísérlete; végül a titkosság: nagyon sokszor nem írták le, vagy csak körülírták a lényeget, amelynek csak néhányan voltak birtokában – a kiválasztottak. Noha az ilyen irányzatok a legjobb táptalajai a szélhámosságnak, maguk az ún. okkultisták nem szemfényvesztők, sokkal inkább kísérletezők, akiket a reális eredmény érdekli. A két típust nem moshatjuk össze; ugyanakkor nagyon nehéz eldönteni egy-egy konkrét személyről, hogy szélhámosról volt-e. Csak valószínűsíteni lehet.

Az egyik fő vonulat, amelyben az örök ifjúság mint lehetőség megjelenik, az alkimistáké, akik közé Saint-Germain is tartozott. Hogy az alkímiát megértsük, az analogikus gondolkodást kell segítségül hívnunk. Mert azokat a komplikált műveleteket, amelyeket az anyag transzmutációja során vittek véghez, ugyanígy lehet alkalmazni bármire, ami átalakítható, magára az emberi testre is. A lényeg: a kevésbé nemesből előállítani a nemeset. A múlandóból a maradandót. Az analógia alapján érthető az is, miért gondolták, hogy a fémek átalakítása során nyert tinktúrák valamelyikét fogyasztva, szert tehetnek az örök ifjúságra…

A második fő vonulatnak a jógát tekinthetjük. Ennek egyik alapgondolata a testben egy szunnyadó erő feltételezése; ez leggyakrabban az ún. kígyóerő (Kundalini) formájában jelenik meg, amelyet összpontosítás és légzési technikák segítségével ébresztenek fel. A folyamatot intenzív hő- és egyéb érzetek kísérik, főként a hátgerincben, amelyen át az erő felemelkedik. A gyakorlatok alapvető célja a mélyreható és tartós változás a tudatban, s nem a megfiatalodás. A jóga elsősorban nem az egészségre és a fiatalságra irányul. Emellett a jóga gondolatrendszerében szinte magától értetődő a megfiatalodás lehetősége. Ahogy más természetfeletti vagy annak tetsző képességeké is. A látszólag fiziológiai műveletek, mint a légzés visszatartása, vagy a jellegzetes pozitúrák, nem közvetlenül a testre irányulnak, hanem például a testben feltételezett erőkre és erőközpontokra (Csakrákra), amelyeknek ugyan vannak fizikai megfelelőik, de maguk elsősorban nem fizikaiak. Az ezekre való összpontosított figyelem révén a testérzések tudatosítása és a testi folyamatok feletti irányítás rendkívüli mértékben fejleszthető. A jógi többé-kevésbé képessé válhat arra, hogy visszatartsa, szinte „felfüggessze” légzését; hogy lelassítsa, vagy egyes források szerint átmenetileg megállítsa szívműködését. Nehéz határt vonni a reális lehetőségek és a fantázia, vagy illúziókeltés között; és ez vonatkozik a magát irracionálisan magas korúnak hirdető – vagy tanítványainak ilyet ígérő – jógikra is. A szkeptikus könnyen elutasítja a jógát a maga egészében, a hihetetlen állítások miatt; a hiszékeny csodaváró ellenkezőleg, mindenre vevő. Utóbbit alaposan ki is használják a jógával visszaélő szerencsevadászok, akik sokszor bűvészi és hipnotikus képességükkel visszaélve, akár azt is elhitetik, hogy amit a tanítvány lát, az több méter magasságban való levitáció...

Mindezek ellenére érdemes észrevenni a jógában azokat az elemeket, amelyek mind a szellemi képességek, mind a testi egészség fejlesztése terén egyedülálló értéket hordoznak – s épp ezek azok is egyben, amelyek révén lehetségessé válhat a fiatalkori kondíció megőrzése.

A jóga ötvözete olyan gyakorlatoknak és előírásoknak, melyek eredményessége akár a tudomány által is igazolható; és az említett „rejtett erőkkel” való manipulációknak. Az előbbiekhez tartozik a test izmait megnyújtó és a testérzékelést tökéletesítő ászanák (testhelyzetek) gyakorlása; továbbá a lassultság és elmélyült figyelem a légzés, az evés és az ivás terén. Mindezek igazolhatók: ezek során egy olyan lassabb ritmusra áll át a szervezet, amely egyfelől az idegrendszert teszi nyugodtabbá és stresszmentesebbé, másfelől az anyagcserét fogja vissza. Amint majd látni fogjuk: mindkettő valóban hozzájárul az öregedés késleltetéséhez. – És a túlzó állítások az erőközpontok és a halhatatlanság kapcsolatáról? Ezeknek is megvan a maguk szerepe: segítik az önszuggesztiót. Erről pedig újabban már bizonyos, hogy növelheti a valóban működő eljárások hatékonyságát; sőt, hatékonnyá tehet olyan műveleteket is, amelyek nélküle nem érnének semmit. Bizonyos azonban, hogy az önszuggesztióra nemcsak a „lélek”, hanem a test vegetatív folyamatai is válaszolnak. Lehet így előidézni fájdalmat vagy érzéketlenséget, katalepsziás izommerevséget vagy ellazulást, hideget vagy meleget – és akár az erő és energia érzését. Utóbbival már el is jutottunk egyfajta megfiatalodáshoz. Mint Brown Secard, az egykor híres párizsi neurológus.

Bizarr őssejtések 

1889. május 31-én Párizsban, a Francia Biológiai Társaság egyik ülésén a 72 éves Brown Secard beszámolt arról, hogy sikerült megfiatalodnia. Méghozzá attól, hogy bőre alá állati herekivonatot fecskendezett. Ennek eredményeként újra megnőtt az étvágya, testi ereje megújult, szellemi frissessége visszatért.

Secard bejelentésével megszületik az új tudomány, a gerontológia, amely mai formájában az idősödés folyamatát kutatja. Azt a folyamatot, amely azután Brown Secardnál is tovább haladt – a kezdeti sikerek ugyanis átmenetinek bizonyultak. Feltételezhetjük, hogy itt is nagyban besegített az önszuggesztió, amelynek az is táptalajt adhatott, hogy egy hasonló jellegű kísérlet korábban már sikeres volt. Állítólag.

Történt ugyanis, hogy egy bizonyos Monsieur Berthold, nem tudni, mitől vezérelve, kiherélt egy kakast, majd a heréjét visszavarrta a kakas testén egy másik helyre – lényeg, hogy az így nem vált kappanná, hanem kakas maradt.

Brown Secard után a stafétát az osztrák Steinach és az orosz Voronoff vette át. Először öreg állatokon kísérleteztek, melyekbe fiatal állatok heréit ültették be; az eredmény: látványos megfiatalodás. Ezen felbátorodva, Voronoff azután emberszabású majmok heréit ültette át férfiakba. Ám ezúttal csak átmeneti javulást ért el – ha egyáltalán…

Ami az eljárás mögötti gondolatot illeti, ez lényegében a mai kutatások szerint is megállja a helyét… Az ivarsejtek ugyanis tényleg különlegesek abból a szempontból, hogy végtelenül képesek osztódni. Nem úgy, mint a testi sejtek. Funkciójuk elvileg az élet nemzedékről nemzedékre való átadása. De miért ne lehetne másra is használni őket – például egy öregedő szervezet megújítására?

Keleti visszatartások

A keleti taoisták is ezen a nyomvonalon indultak el. Az általuk kidolgozott hosszú élet rítusokhoz azonban nem szükséges import anyag, elegendő a saját – feltéve, hogy valaki meg tudja azt őrizni. A test tehát – akárcsak a jóga szerint – önmagában hordozza a megújító erőt, ezt azonban fel kell ébreszteni. És mint ahogy az erre alkalmas jógagyakorlatok, a taoista szexuális rítusok is ezt célozzák. Lényegében a szexus erejét mint „hiperfizikait” tételezik, amely a testet úgy alakítja át és eleveníti meg, ahogyan a tűz megolvasztja a fémet. Ezek alapján egyfajta „belső alkímiáról” is beszélhetünk.

A taoizmus „panteonjában” a halhatatlanság eszményét testesíti meg az időszámítás előtti III. évezredben élt Huangdi, a Sárga Császár, aki a földiek közül elsőként emelkedett „egy sárkány hátán” a halhatatlanok közé. Miután az Egyszerű Hölgytől, a Sötétbőrű Hölgytől és a Kiválasztott Hölgytől beavatást nyert a szerelem művészetébe, azt mondják, „ezerkétszáz nővel hált, és halhatatlan lett.”

A megfiatalodás és a halhatatlanság kulcsa tehát: „a férfiúi mag kibocsátása nélkül sok fiatal nővel egyesülni.” Magas művészi fokra emelt, de személytelen szexuális rítusról van szó, mely sokkal direktebben irányul a megfiatalodásra, mint a jóga. Nagy hangsúlyt helyeznek az újdonságra – vagy azért, hogy így tartsák fenn a szükséges intenzitást, vagy azért, hogy így nyerjenek minél több jin (női) esszenciát…

Nyugati megszorítások 

Descartes, a 17. századi matematikus és filozófus, követelte, hogy a tudomány találjon már végre „gyógyírt az öregedésre” – méghozzá úgy, hogy az emberre, mint afféle gépre, alkalmazzák a mechanika törvényeit. Ez ridegen hangozhat, az emberi szervezetnek azonban tényleg van egy közös tulajdonsága a gépekkel: az oxidáció. A gépek számára ez rozsdásodást jelent, a mi szervezetünk számára – öregedést.

Az oxigén életfeltételünk és energiaforrásunk – de meg is károsít bennünket. Szükségünk van rá ahhoz, hogy az elfogyasztott táplálékot lebontsuk: ebből nyerjük az energiát. E folyamat során keletkeznek a sokat kárhoztatott szabad gyökök, amelyek elektronokat lopnak el testünk fehérjéitől és a genetikai információt hordozó DNS-től. Ez az „oxidatív stressz” DNS-károsodást, mutációt is előidézhet, ezért számos nyavalyáért és magáért az öregedésért is felelősségre vonható.

Miután ez néhány évtizede kiderült, kezdetét vette a nagy „gyökfogócska”. Úgy találták, aki sok színes zöldséget és gyümölcsöt eszik, melyek a legtöbb antioxidánst (A, C, E vitamint, szelént, stb.) tartalmazzák, az egészségesebb és tovább él. Ugyanez létezik étcsoki és vörösbor verzióban is, ezek antioxidánsai a flavonoidok – mértékkel élve velük, ezek is hasznosak. Mindebből logikusan úgy gondolták, hogy ezen anyagok szintetikus megfelelői – kellően nagy dózisban – a lehető legjobbat teszik majd szervezetünkkel. Csakhogy erre nincs bizonyíték. Sőt, még az a lehetőség is felmerült, hogy gyengítik a szervezet saját képességét arra, hogy megküzdjön a gyökökkel. Ennek ellenére milliók szedik ma is az antioxidánsokat.
A másik út magának az oxidációnak a lassítása. Mivel szabad gyökök a tápanyagok lebontásakor keletkeznek, ha kevesebb a tápanyag, kevesebb a szabad gyök is. A lényeg egy olyan étrendi megszorítás, amely állandó enyhe éhségérzetet tart fenn – és ez nem elhanyagolható faktor, mivel az éhség aktivál egy „életmeghosszabbító” gént (sir2), amely a szervezetet zsírtartalékai felszabadítására készteti.

Hiába a számtalan „fiatalító” szer és kúra, a tudósok azt állítják, egyelőre a kalóriamegszorítás az egyetlen olyan módszer, amelynek hatására vannak bizonyítékok. – A szokásosnál 30-40 százalékkal alacsonyabb kalórián tartott egerek élettartama kitolódik (maximális élethosszuk 39 hónapról 56-ra nő). Fontos megjegyezni, hogy az állatok csak alultápláltak, de nem rosszul tápláltak, mivel sok vitaminhoz és ásványi anyaghoz jutnak. Így aztán nemcsak hosszú életűek, hanem az öregedéssel kapcsolatos betegségeket – mint a cukorbaj és a rák – is elkerülik őket. Valójában a fiatalságuk hosszabbodik meg, és nem az öregségük. Egyetlen szépséghiba, hogy némelyikük elveszíti szaporodóképességét...

A kalóriamegvonás nemcsak állatoknál és nemcsak a laborban működik. Az Okinawa szigeti japánok arról híresek, hogy 40-szer valószínűbben érik meg a 100 éves kort, mint más japán szigetek lakói (továbbá, náluk is ritkább a cukorbetegség és a rák). Sokféle magyarázat született már erre, még olyan is, amely lassú életritmusukat, úgymond „lustaságukat” állítja előtérbe: „amit ma megtehetsz, azt megteheted holnap is”. Ebben is lehet valami, hiszen így elkerülik az öregedést siettető egyik fő tényezőt, a stresszt. Még valószínűbb azonban, hogy magas korukért az étrendjük felelős. Kalóriafogyasztásuk nagyjából 70 százalékkal alacsonyabb más japánokéhoz képest, és sok gyümölcsöt, zöldséget, telítetlen zsírsavat esznek.

Sikerrel jártak az emberekkel végzett kontrollált vizsgálatok is. Leonie Heilbronn és kutatócsoportja (Louisianai Egyetem) félszáz túlsúlyos, de egészséges kísérleti személynél próbált ki különféle étrendeket és mozgásprogramokat. Az eredmények azt mutatták, hogy az extrém diéta – illetve a mérsékelt, de mozgással kiegészített diéta is – csökkenti a testhőmérsékletet és az inzulinszintet. S tudható, azoknál, akik magas kort érnek meg, ez a két faktor szinte mindig jelen van. Diétával vagy anélkül…

A szupercentenáriusok receptjei 

Inkább anélkül? Valami ugyanis azt súgja: akik megérik a 100 évet, talán nem is koplalnak olyan nagyon. Talán tudnak valami jobbat ennél. Sokszor ezek az aggok még finoman kérkednek is azzal – midőn a hosszú élet titkát tudakolják tőlük –, hogy életmódjuk nem épp mintaszerű. A hosszú élet titka volt már így a sokat idézett „No sport”, vagy a fehérorosz Hanna Barisevics által javallt disznóhús-csemegeuborka-vodka; de előszeretettel kerülnek elő más szeszes italok is: a 122 évet megért Jeanne Louise Calment a napi egy pohár portóira esküdött, a japán Kamato Hongo a zöld teára és a borra; a 113 éves angliai ex-korelnök, Lucy Victoria d’Abreu pedig a gyömbér mellett a brandyre. – Mindebből a tudomány annyit igazol, hogy némi vörösbor még belefér egy fiatalító csodaétrendbe. És talán az is igaz, hogy nem árt kicsit lazán – azaz fiatalosan – kezelni az életet és magukat a fiatalító előírásokat is. Humorral öregedni – nehogy magunk váljunk nevetségessé, ha nem épp szánalmassá.

Látva az egyre szaporodó lárva- és múmiaszerű arcokat, melyek ráncos, foltos kezekre támaszkodnak, konstatálhatjuk, a plasztikai műtétek általi kamuflázs ritkán sikerül tökéletesen. (Ha esetleg a címlapokon látott, tinédzsernek tetsző 40-es sztártól illúzióink támadnának, gondoljuk meg, a mai számítógépes retusálási trükkök mellett még csak nem is sejthetjük, ki milyen a valóságban.) Maga a szervezet, amely a kifeszített izmok és bőr mögött rejlik, megmarad öregnek. Minden sejtben ott ketyeg a genetikai óra, és minden sejt magán hordja az eltelt évek kitörölhetetlen nyomát. Elsősorban a telomérák formájában.

Biológiai és kronológiai életkor 

A teloméra, pontosabban a DNS-szálak teloméra régiója, úgy képzelhető el, mint a cipőfűzők végén a műanyag borítás. Örökítőanyagot nem tartalmaz, funkciója a DNS védelme a károsodástól, elsősorban sejtosztódás során – ő maga azonban minden egyes osztódásakor kopik, rövidül egy kicsit. Így megy ez kb. 50 osztódásig, ezután a teloméra már annyira elnyűtté válik, hogy nem jelentenek többé védelmet, a DNS-szálak kirojtosodnak, a sejt génkészlete sérül, nem osztódik tovább – majd bekövetkezik a sejthalál.

Nem tudni, miért – valószínűleg az öröklés miatt –, egyesek hosszabb telomérákkal születnek, mint mások; nekik nyolcszor kisebb az esélyük egy halálos kimenetelű fertőzésre, és háromszor kisebb egy végzetes szívinfarktusra. Hacsak nem teszi tönkre idő előtt a teloméráikat a stressz, vagy ők maguk nem rövidítik meg azokat életmódjukkal.

E kutatások ismét azt támasztják alá, hogy a bőséges étkezés nem vezet hosszú élethez: ugyanis azok, akik elhízottak, a telomérákban mért biológiai életkor alapján 7,4 évvel öregebbek, mint a kronológiai életkoruk. A láncdohányosok, ha már több évtizede dohányoztak, még ennél is többet, 8,8 évet adhatnak hozzá a korukhoz. A legrosszabb helyzetben sajnos azok vannak, akik folyamatosan erős stresszhatás alatt állnak, például gyógyíthatatlan beteget ápolnak: ez 10 évet koptat el a teloméráikon.

Ez utóbbi alátámaszt egy további eredményt is, miszerint az olyan stresszcsökkentő módszerek, mint a meditáció, vagy a jóga, miért fiatalítanak. Az 5 éve rendszeresen meditálók – rímelve az előbbiekre – legalább 10 év mínuszt írhatnak fel maguknak.

Telomerázok

Nem minden sejtre jellemző azonban, hogy csak 50 osztódásra képesek. Vannak olyan sejtek is, amelyeknek a telomérái osztódás után sem rövidülnek, mint amilyenek az ősivarsejtek, az embrionális őssejtek és felnőtteknél a csontvelői őssejtek. Ezekben egy telomeráz nevű enzim állandóan helyreállítja a telomérákat, így a DNS szálak nem rövidülnek. A telomeráz-működés azonban az egyedfejlődés egy pontján abbamarad. Testi sejtjeinkben a telomeráz gének ugyan ott vannak, de kikapcsolt állapotban.

Nem így az ivarsejtjeinkben. Ezért az a végzetünk, hogy génjeink halhatatlanságát szolgáljuk, miközben magunk meghalunk. Testünk úgymond csak „túlélőgép” a génjeink számára. Ha továbbadtuk őket, túladhatnak rajta, azaz átengedhetik az öregedésnek, a betegségeknek és a halálnak. Nem véletlenül aposztrofálta Dawkins a géneket „önzőknek”…

De ott vannak a telomerázok más önző sejtekben is, mint a rákos sejtekben, melyek szintén a végtelenségig tudnak osztódni. A telomerázok ezért fontos célpontot jelentenek a rákkutatásban. Kikapcsolásukkal a rák növekedése megállítható lenne; s a rák kiküszöbölésével elhárulna a fő akadály a megfiatalodás útjából…
A másik oldalon, a testi szövetek öregedéssel járó sorvadását – mint amilyen az izomzat és az agyi állomány csökkenése – megállíthatnánk a telomeráz-gének bekapcsolásával. Ezzel kapcsolatban is elkezdődtek már a kísérletek. Amerikai kutatóknak laboratóriumi körülmények közt telomerázzal sikerült levágott telomérákat visszanöveszteni fiatalkori hosszúságukra. – A labortól az alkalmazásig azonban még hosszú az út. Aki mégis fiatalodni szeretne, de rögtön, minden erőfeszítés nélkül, annak viszont már rendelkezésére áll az új „elixír”: a növekedési hormon.

Növekedési hormonok

Edmund Chein doktor eredetileg olyan páciensekkel foglalkozott, akiknek hormonfunkciói sérülések következtében károsodtak. Eközben lett figyelmes arra, hogy a hormonok pótlása „újjáépítő” hatást gyakorolt az izmokra, a csonttömegre, a bőrre és más szervekre is. Elkezdte tanulmányozni az idevágó irodalmat, s ekkor találkozott az alábbi 1990-es kísérlettel, amely későbbi hormonterápiás módszerének alapja lett.

Daniel Rudman (Wisconsin Egyetem) 60 és 80 év közti férfiakon próbált ki egy 6 hónapos növekedésihormon-kúrát. Az eredmények látványosak voltak: a férfiak izomtömege átlagosan 8,8 százalékkal nőtt; testzsírjuk 15 százalékkal csökkent, bőrük kisimult, ráncaik eltűntek. Chein először önmagán kísérletezett, a következő eredményekkel: fél év alatt – minden életmód-változtatás nélkül – koleszterinszintje normalizálódott, mellkasi fájdalma megszűnt, súlyfeleslegétől megszabadult.
Ma már tömegesen zarándokolnak a megifjodni vágyók – köztük nem kevés hollywoodi sztár is – a Palm Springsi Életmeghosszabbító Intézetbe, hogy doktor Chein hormonkoktéljától újra úgy érezzék magukat, mint 25 évesen. Esküsznek rá: kerül, amibe kerül.

Sokáig a hosszú élet egy „szuperszelektíven hosszanélő” genetikai arisztokrácia kiváltsága volt – ez azonban gyökeresen megváltozhat: helyükbe léphetnek a szupergazdagok, akik megvehetik maguknak saját fiatalságukat. Akár ma, növekedési hormonok, akár majdan, telomerázok formájában.
De lehet, hogy a kezeléseknek más áruk is van. Egyelőre senki nem tudja átlátni az összes hosszú távú hatását annak, hogy ilyen komolyan beleavatkoznak az élet természetes „hanyatlásába”. A fiatalító eljárások a sejteket folyamatos megújulásra, szaporodásra ösztönzik, és ez sajnos a rák veszélyét is magával hozza. Ugyanez igaz a harmadik fő irányra, amely az őssejteket használná fel a szervezet regenerálására.

Őssejt, az élet forrása 

Ha egy öreg egér vérkeringését összekapcsolják egy fiataléval, az öreg egér gyorsabban gyógyul, például sérült izmai gyorsabban regenerálódnak. Az ezt kimutató Thomas Rando (Stanford Egyetem) szerint a titok nyitja a vérben lévő őssejtekben rejlik…

Életünk kezdetén egyetlen megtermékenyített sejt vagyunk. Ez a sejt osztódik, és a keletkező sejtek fokozatosan specializálódnak, különféle feladatokat ellátó szerveket alkotva. Nos, ha egyetlen sejt képes szívvé, májjá, izommá, aggyá válni – akkor nem történhetne-e meg ez újból és újból? Például akkor, ha egyik szervünk olyan károsodást szenved, amelyet ma visszafordíthatatlannak tartunk: amilyen például az izomsorvadás vagy az agyi állomány pusztulásával járó Alzheimer-kór. Nem lehetne-e pótolni az elhalt sejteket és szöveteket olyan sejtek segítségével, amilyenekből valaha létrejöttek? Sőt: nem lehetne akár vadonatúj szerveket előállítani ily módon? – Ez a perspektíva áll az őssejt-kutatás előtt, amely ma – a párizsi genetikust, Axel Khant idézve – „az emberiség egyik legnagyszerűbb tudományos kalandja”.

Őssejtek nemcsak a magzat és az újszülött szervezetében vannak, hanem a felnőttében is, sőt annak minden szövetében. Ezek az őssejtek ugyan már nem olyanok, mint az embrionálisak, de mégsem hordozzák magukon a felnőtt testi sejtek jellegzetességeit. Mintegy lebegnek az embrionális és a felnőtt állapot között. Feladatuk: folyamatosan regenerálni azt a szövetet, amelyhez tartoznak. Minél öregebb az ember, annál kevesebb lesz az őssejtje, így annál lassabban jönnek helyre a sérülései. Ha azonban sikerülne őssejteket előállítani és a szervezetbe bejuttatni, akkor regenerálódási képessége újra a régi lehetne…
De honnan vegyük őket? Ilyen célra létrehozott, vagy „fölösleges” – például a lombikprogram során szám felett keletkező – embriókból? Nem oda jutnánk ezzel vissza, hogy fiatal egyedeket áldozunk fel a megifjodás oltárán? A kérdésről máig nincs megegyezés. Vannak kutatók, akik az embriókat klónoznák, hogy majdan a beteget a saját sejtjeivel gyógyítsák. És ez a kollektív képzeletben a legőrültebb fantazmákat táplálja: örök élet, eugenizmus, teremtés, klónok hadserege…
Nem beszélve arról az aggasztó lehetőségről, hogy a felnőtt szervezetbe ültetett embrionális őssejtek egy speciálisan agresszív ráktípust, ún. teratómát alakíthatnak ki.
Van azonban egy eljárás, amely felkelti annak reményét, hogy nem kell embriókat felhasználni. Catherine Verfaillie (Minnesota Egyetem, USA) felnőtt szervezet őssejtjeit alakította át embrionálisakká. Vagyis olyan plasztikus sejtekké, amelyekből képződhet izom, porc, csont, máj és különböző típusú idegsejtek. Egyelőre úgy tűnik, az így nyert őssejtek nem idéznek elő rákos folyamatokat, csupán megújítják azt a szövetet, amelybe beültették.
A másik – 2004. óta Magyarországon is gyakorlatban lévő – megoldás, hogy az újszülött köldökzsinórjából vesznek mintegy 20-200 milliliter, őssejtekben gazdag vért, amelyet azután lefagyasztva tárolnak. Ha pedig az egyén a későbbiekben szöveti károsodást szenved, saját őssejtjeit juttatják vissza szervezetébe.
S eljöhet egyszer az idő, amikor sejteket, szöveteket és szerveket állítanak elő az őssejtekből – rendelésre… Lehet, hogy a 2000-es évek majdan úgy szerepelnek az emberiség történetében, mint amikor megtettük az első lépést a halhatatlanság felé vezető úton? – Addig is azonban, ki kell iktatni a genetikai károsodásokat és a rákot, például génterápiával. Ekkor már nem lesz akadálya annak, hogy a sejtek szaporodóképességét – telomerázokkal, hormonokkal vagy őssejtekkel – visszaállítsák fiatalkori szintre. A fiatalodás ettől kezdve válhat komolyan vehető lehetőséggé. A futurológusok azonban már ma is számolnak vele.

„Nem tervezem a megöregedést és a meghalást”

Az idézet a futurológus Ray Kurzweil-tól (Wellesley Műszaki Egyetem, Massachusetts) származik, aki az öregedést már nem tartja többnek mérnöki problémánál, mely hamarosan megoldható lesz, miáltal a természetes halál is eltűnik úgy a XXI. század végére. A jóslat a géntechnológia ugrásszerű fejlődésén alapul, mely a XX. század végi információs technológiai forradalomra emlékeztet. A fejlődés ütemét mutatja, hogy míg a HIV vírus meghatározása 15 évet vett igénybe, a SARS (Súlyos Akut Légzési Szindróma) vírusé már csak egy hónapot. Történelmi fordulóponton állunk: eddigi technológiai fejlesztéseinkkel környezetüket alakítottuk; mostantól elménk, anyagcserénk, személyiségünk megváltoztatása a cél; s hogy tönkrement szerveinket lecserélve, elsorvadt agyi pályáinkat újjáépítve akár 150 évig éljünk.
Vagy még tovább? Aubrey de Grey cambridge-i professzor szerint „hatvan körül lehet ma az első ezeréves ember”. Azt hihetnénk, hogy a 43 éves kutató a szüleit óhajtaná életben tartani ennyi ideig, csakhogy hőn szeretett felesége az, aki most éppen 63-ik életévében jár… A számítástudósból lett genetikus-biogerontológus nézetei felidézhetik a transzhumanistákéit: akik úgy képzelik, egyszer – nem is túl sokára – meghaladjuk az emberi állapotot. De milyen alapon is lehet ilyen vagy olyan jóslásokba bocsátkozni?

Hisz amikor a futurológusok belenéznek kristálygömbjeikbe, az eredmények makacsul megbízhatatlanok… Néhány dolgot leszámítva. Azt például, hogy a következő évtizedek technológiai fejlődésére nem lehet a korábbi fejlődés léptékét alkalmazni. A folyamat nem lineáris, hanem exponenciális, és a fejlődés ma rendkívüli mértékben felgyorsul. Akkor mégis mire számíthatunk – lássuk, hogyan festette le a jövőt Graham Lawton idén májusban, a New Scientistben – Enhanced Humans, Being Humans címen:
„2050-ben Peter Schwartz [Amerikában ismert tanácsadó] eldönti, mit is tegyen élete hátralévő részében. Már két sikeres karriert tudhat maga mögött, s szeretne még egyet, mielőtt meghal – amire nagyjából 50 év múlva számít. Akkor 150 év körül lesz, ami nem rossz egy baby boomer számára, de fiának, aki most 60 éves, még hosszabb életet tervez. Az a világ, amelyben Peter Schwartz él, merőben más, mint amelyben felnőtt. Az ipari és információs korszak immár történelem, melyet elsöpört az élettudományoknak az ezredforduló körül kezdődött forradalma. Schwartzot meglepően egészséges, boldog, gazdag és hosszú életű emberek veszik körül. Sokan felülmúlták velük született képességeiket: érzékeik és emlékezetük élesebb, intelligenciájuk magasabb. Az öregedés rendkívül lelassult: 100 évesek 50-nek néznek ki, 60 évesek 30-nak. Néhányan már most is 120 évnél tovább élnek, de a hosszú élet rekordok minduntalan megdőlnek. A betegség teljesen a múlté. A genetikailag tervezett babák megszokottak: néhányan már eleve olyan kiválasztott vonásokkal születnek, melyeket majd tovább is adhatnak…
Schwartz úrnak nem szokása a levegőbe beszélni: 2006. reális világában üzletember és „szcenárió tervező”, afféle „szuper-tanácsadó”, aki egészségipari mágnásoknak ad tippeket az élet meghosszabbításában rejlő üzleti lehetőségekkel kapcsolatban”.
Noha mindez úgy hangzik, mint egy techno-utópista fantázia – mely éppoly légből kapott, mint az olyan 1950-es jóslatok, hogy az ezredfordulóra holdvárosokban fogunk lakni, vagy tablettákat eszünk étel helyett –, a benne megfogalmazott fejlődésbeli kilátások komoly kutatásokon alapulnak.
Mindennek ellenére, „elementáris erővel sulykolják belénk a halál tudomásulvételét” – ahogy Aubrey de Grey mondja. Berendezkedtünk arra, hogy „a pillanatnak éljünk, mivel hamarosan úgyis meghalunk. Annak tudata azonban, hogy még legalább száz év áll előttünk, sokkal felelősségteljesebbé tehet minket – egymás és szülőbolygónk iránt is.”

Jakabffy Zsófia

Vallás-terápia, avagy mit tud az Isten?

Szinte mindenki életében eljön az a perc, amikor úgy érzi, tehetetlen, rajta már csak a csoda segíthet. Ha hívő valaki, ha nem, zuhanó repülőgépen vagy kockázatos műtét előtt kétségbeesve keresi az emberfeletti segítséget. Hogy minek nevezzük, Sorsnak, Véletlennek, Szerencsének, Allahnak, Buddhának vagy Istennek, mindegy, a lényeg, hogy hiszünk a segítségében. De mit mond a tudomány a hitről? Vannak-e bizonyítékok a hit működéséről? Cikkünk a hit és a gyógyulás kapcsolatát járja körül. 


Számtalan tudományos vizsgálat zajlott és zajlik a hit és a gyógyulás kapcsolatának vizsgálatára. Igazolni tudták már például, hogy a szívműtéten és szívátültetésen átesett betegek gyógyulási aránya jobb vallásos emberek esetében, és a nőgyógyászati daganatos megbetegedésekből való gyógyulás aránya is magasabb, ha vallásos a beteg. Egy kutatás szerint a magas vérnyomás is ritkább hívők között és a stresszel való megküzdés képessége is jelentősen eltér. 

Ennek egyik oka, hogy a vallásosság hat az életmódra, hiszen többek között a válás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a droghasználat előfordulási aránya is kisebb a hívők között. Mindebben segít az egyéni értékrend és a vallási közösség, mint megtartó, támogató erő. A különböző szertartások, mint például a betegek kenete (mely nem utolsó kenet, többször felvehető betegség esetén), az imádkozás, a virrasztás oldja a traumák feszültségét, segíti a feldolgozást, a belső béke visszanyerését. A hit által értelmet nyerhet egy felfoghatatlan esemény, például egy súlyos betegség, a remény pedig optimista gondolkodásra ösztönöz, ami támogatja az immunrendszer működését. Így lelki szinten könnyebbé válik a krízisekkel való megküzdés és mérhető javulás tapasztalható testi szinten is. 


Ugyanakkor nem csak a hívőkön segít az ima. A New Scientist című amerikai tudományos fórum szerint bebizonyosodott, hogy 11 %-kal javult azon betegek egészségi állapota, akikért imádkoztak, ami az bizonyítja, hogy az ima nem placebo. 


 Az ima pszichológiája 


Az ima megnyugtat, monotonitása, dallama által relaxál, ellazít. Az Istenhez fohászkodás által a problémák kimondásra kerülnek, amely hasonló ventiláló-gyógyító folyamatot indít be, mint mikor egy pszichológusnál vagy orvosnál panaszolja el valaki a fájdalmait, s ezáltal elvezeti, lecsendesíti a negatív érzelmeit. A földi perspektívából az égibe emelkedés – vajon milyen céllal adta Isten ezt a próbát, mire akar megtanítani – segít eltávolodni a problémától, így lehetségessé válik a helyzet átkeretezése, amely oldja az értetlenség és tehetetlenség szorongását. A szenvedés értelmet nyer, a „növekedés fájdalmává” válik, ahogy a Krisztus-terápia megalkotója, Bernard J. Tyrrell nevezi. Többé nem hiába való, sőt, lehetőséget ad a fejlődésre, ami értelmet ad a további életnek is, bármilyen nehéz körülmények alakultak is ki a nehézzé vált helyzet miatt. 


Mi zajlik mindeközben az agyunkban? 


 A neuroteológiának nevezett kutatási területen orvosok és pszichológusok keresik a hit jeleit és hatásait az agyban. Egy 2011-es kutatásban azt tapasztalták, hogy az agy mérete, főként a hippokampusz, a tanulásért és emlékezésért felelős agyterület mérete (amely kapcsolatba hozható a depresszióval és az Alzheimer-kórral) a kor előre haladtával megváltozik vallásos és nem vallásos, sőt másként változik még a különböző vallású emberek között is. Egy szintén nem régi kutatás szerint a frontális kéreg, amely az akarat, az öntudat, az önkontroll, a motiváció, a viselkedés és a gondolkodás kontrollálásának területe, aktívabb vallásos embereknél. A különböző agyi, neurológia eredményeket sokan a stressz hatásával magyarázzák, és próbálják összehasonlítani különböző olyan tevékenységekkel, melyek hasonlóak a vallásos élet imádságos hangulatához. A transzperszonális pszichológusok olyan spirituális hívő embereken végeztek kutatásokat, akik rendszeresen meditálnak, s azt találták, hogy az elmélyülés állapota pozitívan hat a kreativitásra, az érzékszervek érzékenységére, az önkontrollra, a házassági elégedettségre, az önmegvalósításra. Sőt, segíti a gondolkodás fejlődését és a moralitást. Isten és embertársaink szeretete az agyban olyan neurotraszmitterek termelésének szabályozójaként jelenik meg, mint a dopamin, a norepinephrin és a szerotonin, amelyek nagy hatással vannak arra, hogy nyugodtnak, ellazultnak, optimistának érezzük-e magunkat, vagy feszültek, agresszívek vagyunk. A kutatók a mai napig keresik, hogy van-e egy a vallásos hitért felelős isten-gén, vagy valószínűsíthető, hogy több agyterületen megtalálható a hit fizikai lenyomata. 


 Hogyan segíti a gyógyulást, ha hiszünk az orvosunkban vagy Istenben? 


A gyógyulásban való hit szerepét placebokísérletekkel bizonyították. Olyan betegcsoportokat alkottak, ahol egyik csoportnak hatóanyagot tartalmazó gyógyszert adtak, a másiknak hatóanyag nélkülit. Senki sem tudta előre, milyen kapszulát vett be, csak az abban való hit segíthetett, hogy ebben a kutatásban egy új gyógymódot próbálnak ki. Több esetben még az orvos sem tudta, kinek melyik szert adja, tehát az orvos hite sem befolyásolhatta a betegeket. Meglepő eredmények mutatkoztak, a két betegcsoport eredménye alig tért el egymástól. Egy későbbi kísérletben térdműtét esetén is végeztek efféle vizsgálatokat, s ijesztő volt publikálniuk az eredményeket. Akár történt gyógyító beavatkozás a műtétek során, akár csak egy behatolási helyet képeztek a térden, de ténylegesen nem gyógyítottak, a betegek állapota javult! A gyógyulásban, az orvosban való hit meghozta a várt eredményeket. A hit a pozitív dolgokra irányítja a figyelmet, a valahova tartozás élménye biztonságot nyújt, Isten szeretetének mindennapi megtapasztalása az elfogadás élményét adja, amely az egészséges személyiségfejlődés alapja. A megbocsátás gyakorlása által rengeteg dühtől és haragtól szabadul meg a hívő ember, melyek köztudottan önkárosítóak. 


Két ember hite is különbözhet, ami miatt természetesen különbözhet két hívő ember gyógyulási gyorsasága is. Ha a betegséggel való megküzdés során egy hívő beteg úgy vallja, ő maga irányítja az életét, Isten csak figyel, jelen van, de nem avatkozik közbe, jelentősen többet fog tenni a gyógyulásáért, nagyobb felelősséget fog vállalni, mint az a hívő, aki szerint bár Isten adja a nehézséget, de ő is juttat ki belőle, bele kell nyugodnunk a sorsunkba. S megint másként alakul a gyógyulás, ha Istent úgy fogja fel a beteg, mint egy segítő társ, aki hozzájárulhat, hogy világosabbá váljon a betegség üzenete. Ekkor mind Istennek, mind a betegnek része van a gyógyulásban, az embernek tehát meg kell tennie, ami tőle telik, de ha már tehetetlen, akkor az Istenbe vetett remény segítheti a gyógyulását. 


Ha hiszünk a sorsban, az előre elrendeltségben, könnyebb vagy nehezebb feldolgozni a betegségeket, tragédiákat?


Egy ember életminőségét, testi-lelki állapotát meghatározza, hogy van-e célja. Ha úgy érzi, nincs értelme az életének, szorongást, ürességérzést tapasztal. Elviselhetetlennek éli meg a „szürke hétköznapokat”, ezért igyekszik könnyíteni az állapotán, gyakran valamilyen tudatmódosítással, ami nem csak az alkohol vagy a drog lehet, hanem akár a munkamánia vagy a mértéktelen evés is. Ez ugyan nem ad értelmet az életének, de elviselhetőbbé teszi. Az, aki ugyan nem hívő, de tudja, miért él, lelkileg kiegyensúlyozottabb. A vallásos hittel élő emberek pedig még olyan helyzetekkel is képesek megküzdeni, amikor valami olyan trauma éri őket (pl. betegség vagy haláleset), amelynek földi szemszögből nézve nem látják az okát. A gondviselő erőben való hitük szerint az események feladatok, próbák okkal történnek. Ezzel a megközelítéssel ezek az emberek könnyebben képesek az ún. „reframingre”, azaz átkeretezésre, arra, hogy kellő önreflexióval más szempontokból is megvizsgálják a helyzetet, megértsék az üzenetét, s hatására morálisan és személyiségükben is fejlődhessenek. A sorsban, az előre elrendeltségben vagy a karmában való hit mellett nagyon fontos, hogy a szabad akaratban és a tudatos sorsformálásban is hisz-e az egyén. 


 Geszvein Erika, pszichológus

Alváshiány

Statisztikák szerint az emberek egyharmada kialvatlan. Valakinek az alvás mennyiségével van gondja, és van aki eleget alszik, de nem elég pihentetően.

Pedig a lelki kiegyensúlyozottságnak egyik alapfeltétele a pihenten ébredés. Az alvás minősége javítható, az alvás mennyisége pedig csökkenthető egyszerű és apró gyakorlati tanácsok betartásával.

Régóta kutatják az alvás funkcióját. Különböző teóriák születtek, egy elmélet szerint az alvásnak az energia-megtakarításban van szerepe, más tudósok szerint szövetek rendbe hozásáért felelős, megint mások a hangulatjavító és a megküzdő képesség, a memóriafolyamatok, az idegrendszer érése, az immunrendszer megfelelő működése, az egészséges hőszabályozás és a genetikai programozás céljába állítják az éjjeli órákat.

Tartós kialvatlanság esetén könnyebben megbetegszünk, romlik a memóriánk és ingerültek vagyunk és többet eszünk! Az alvásproblémák különfélék lehetnek, lehet nehezített az elalvás, ha éjjel többször felébredünk átalvási problémáról van szó, vagy lehetséges, hogy felületes az alvásunk, ezért vagyunk kimerültek. Az alvászavarok hátterében lelki és fizikai okokat is találhatunk, érdemes mindkét oldalról megközelíteni a problémát a gyorsabb és sikeresebb eredmény érdekében.

Organikus kivizsgálás Menjen el háziorvosához és kérjen egy teljes körű kivizsgálást! Az alvászavar hátterében vérnyomásprobléma, légzészavar vagy kiválasztó szervi problémák is állhatnak.

Alapszabályok: Van néhány ismert alapszabály, ami segíthet az enyhébb alvásproblémák megoldásában, ilyenek például azok a tanácsok, miszerint mindennap azonos időben feküdjön le és keljen fel a bioritmus behangolása érdekében, az ágyat pedig csak alvásra és szexre használja, még olvasásra, videózásra se. A lefekvés előtti szertartásos „ceremónia" (szokásos sorrendben történtő esti előkészületek, pl. fogmostás, szellőztetés, átöltözés, másnapi ruha kikészítése, lefekvés) megszokottságot és nyugalmat alakít ki, s ezen kívül idővel reflexesen összekapcsolja az idegrendszer számára a ceremóniát az alvással, aminek hatására egy idő után már a pizsama előkészítése, a lepedő felhajtása is álmosodást idézhet elő. Ha mindezek nem segítenek, megtoldható a ceremónia egy forró, lazító fürdővel, vagy olvasással, videózással, hogy elegendő időt adjunk a szervezetnek a rohanó munkanap után a nyugalmi ritmusra való átállásra.

ÉLETMÓD-VÁLTOZTATÁS Ha mindez nem segít, mélyebben kell keresnünk a probléma gyökerét.

1. Érdemes megnézni, milyen a NAP RITMUSA, vannak-e pihenők, vagy egy szuszra kell „lehúzni" a napot, és csak otthon lehet fellélegezni, munka után azonnal jön a második műszak, vagy van egy kis idő ún. átzsilipelni azaz, a munkahelyi problémákat lerakni és ráhangolódni a családra?

2. Mikor jut idő az evésre? A munkahelyen is megfelelőek a körülmények, vagy főtt ételt csak este tud enni, de akkor aztán bepótolja az egész NAPI ÉHEZÉST? Ugyanígy meg kell nézni, mi a helyzet a folyadékfogyasztással? Ha az éjjeli kijárkálás mögött nincs fizikai betegség, lehet, hogy csak nem ivott eleget napközben, ezért estére szomjazott meg.

3. Van, akinek az esti sportolás segít, de van, aki felpörög tőle, és ez nehezíti az elalvást. Érdemes mindenkinek egyénileg kipróbálnia, mi esik jól. A késő DÉLUTÁNI TESTGYAKORLÁS növeli a mélyálom mennyiségét az éjszaka első felében, de a közvetlen lefekvés előtti sport nehezítheti az elalvást.

4. Fontos a HELYES IDŐGAZDÁLKODÁS. Ha az esti órákra zsúfolódnak a fontos teendők nehéz lesz lecsillapítani a gondolatáramlást és elengedni a problémákat. Erőből nem lehet elaludni, elaludni csak akkor lehet, ha már „nem akarunk semmit aznap"

5. Ha a gondolatok áramának nem tudunk gátat szabni, hasznos a GONDOLAT-VOKALIZÁCIÓ vagy a NAPLÓÍRÁS. Egy indián törzsben már gyerekkorban megtanítják a gyerekeknek, hogy elalvás előtt hogyan rakják le a problémáikat. Kis fababák hozzák meg számukra az álmot, ha elmondták nekik, ami aznap történt velük, főleg, ha valami miatt szomorkodtak. Hasznos módszer átgondolni a napi eseményeket, akár megbeszélni valakivel, akár naplóba írni, diktafonra mondani, mert ami nagy érzelmi-indulati feszültségű esemény volt, az úgysem hagy békét a léleknek, és jó esetben álomban, rosszabb esetben álmatlanságban hívja fel magára a figyelmet.

6. Egy klasszikus, jól bevált módszer annak, aki nem szeret írni, a NAPVISSZANÉZÉS GYAKORLAT. Fordított sorrendben, azaz lefekvéstől kezdve a reggel felé haladva végig kell gondolni a nap eseményeit. Ennek elvégzése gyakran már meghozza az álmosságot, de ha mégsem, mindenképpen segít megnyugodni, hiszen az elalvás nehézsége a kontrollvesztés félelmével is együtt járhat, azonban, ha lefekvés előtt van lehetőségünk még egyszer átgondolni, mi hogy történt, mit tettünk, mit mondtunk és mit nem, érezhetjük, hogy kézben tartjuk az életünket, és így könnyebben elengedjük magunkat.

7. Ha végképp nem megy az alvás akkor a legfőbb tanács, hogy NE AKARJUNK ALUDNI! A PARADOX INTENCIÓN alapuló módszer lényege, hogy oldjuk az erőltetett görcsöt, ha nem muszáj valamit csinálni, sokkal könnyebben és szívesebben csináljuk, mint ha kötelező megtenni. Gondolja át, mi történik, ha ma éjjel egy szemet sem alszik? Semmi! Holnap majd jobban fog menni, vagy ha nem holnap, holnapután. A szervezet úgyis kiköveteli. Meg fogja tapasztalni, gyakran már pusztán attól, hogy nem „kell" elaludnia, el fogja engedni a görcsös akarást és el fog álmosodni. S ha mégsem, a legjobb módszer, ha belekezd valami olyan tevékenységbe, amit egyáltalán nem végez szívesen, amit unalmasnak és feleslegesnek érez, ez ugyanis bealtatja majd az idegrendszert, hisz „annál amit utál csinálni, még aludni is jobb" .

8. A RELAXÁCIÓ akár az autogén tréning, akár a progresszív relaxáció, akár bármilyen meditáción alapuló módszer segíthet az idegrendszer áthangolásában, a könnyebb elengedésben, a jobb alvásminőség kialakításában és vizsgálatok szerint még az alvásidőt is csökkenteni lehet általuk, 5-10 perc autogén tréning 2-3 óra alvással egyenértékű.

9. Végezetül ne felejtse el, ha nem tud aludni, van valami az életében, amivel nem tud szembenézni. Az alvást a halál kistestvérének is nevezik. Mit nem tud elengedni? Miért nem tud néhány órára „elmenni"? Mivel kellene mélyebben foglalkoznia, mi az, ami minduntalan ébren tartja? A probléma mindig üzenet, jelzés a testtől, lélektől, szellemtől, hogy elvégzendő feladatunk van, amit ha megoldunk, a probléma is megszűnik.

Geszvein Erika

pszichológus, autogén tréner

Merj nő lenni!

Úgy érzed, hogy a férfiak nem figyelnek fel rád, miközben te sem érzed magad elég nőiesnek? Ha nem viselkedsz nőként, vagy kevered a szerepeket, ne csodálkozz azon, hogy a pasik semmibe vesznek!

ÉN FIZESSEK VAGY TE?

"Többféle női szerep létezik: barátnő, társ, feleség, anya, szerető, karrierista nő, háziasszony, ám az, hogy nőiesnek érezzük-e magunkat, attól függ, hogy mennyire tudjuk örömmel megélni a különböző szerepeinket és belső énképünket" - mondja szakértőnk, Geszvein Erika pszichológus, örömtréner. Ha szeretjük és elfogadjuk önmagunkat, mások is szeretni fognak, és amikor tudatába kerülünk a nőiesség értékének, nőként bánnak velünk.

Az utóbbi évtizedekben jellemzővé vált a nők egyenjogúságra való törekvése, miközben a nők sűrűn összekeverik a szerepeket. Ha szórakozni mennek, elvárják, hogy a pasi fizessen, ott tehát nőként kívánnak jelen lenni, ám a munkahelyükön furcsán érzik magukat, ha férfi kollégájuk lesegíti róluk a kabátot. A nők sokszor egyenjogúságot követelnek maguknak a hódítás terén is, ám ezzel gyengítik a férfit, a vadászt, akinek az lenne a feladata, hogy megszerezze a nőt. Felcserélődnek a szerepek, a szerepzavar pedig megmaradhat a későbbi párkapcsolatban is, ami konfliktusokhoz vezethet.

Persze, ez nem jelenti azt - mondja Geszvein Erika -, hogy egy nő soha nem kezdeményezhet, ám sokkal célravezetőbb, ha a férfias, direkt irányítást átengedjük az ellenkező nemnek.

A férfiak is olykor zavarba jönnek a feminista megnyilvánulásoktól, mert sokszor nem találnak megfelelő fogadtatásra, és emiatt jogosan félnek a visszautasítástól. Ha viszont egy nő úgy gondolja, hogy minden férfi csakis "azt" akarja, máris saját szűrőjén keresztül látja az összes férfit, és olyanokat is büntetni fog, akik nőként szerették volna őt kezelni.

TIPP:

Keresd elő a régi fényképeidet, és tedd sorrendbe a szerint, melyiken mennyire látod magad nőiesnek! Gondold át, milyen élethelyzetben voltál akkor, és mi történt azokban az években, amikor úgy látod, nem voltál elég vonzó!

HA NINCS PASIM, NEM IS VAGYOK JÓ NŐ?

A nőiesség kialakítása az édesanya - nem tudatos - megfigyelésével kezdődik, később sokat tanulsz barátnőidtől is, mielőtt egy párkapcsolatban "élesben" kipróbálnád magad. Ahhoz, hogy megtapasztald, mi a jó neked, és hogyan tudod igazán nőies tulajdonságaidat kamatoztatni, nem kell feltétlenül egy pasi, ám női szereped mégiscsak egy párkapcsolatban teljesedik ki - mondja szakértőnk. Addig azonban van min dolgozni, ugyanis sok párkapcsolatban élő nő nem érzi magát nőnek, ám rengetegen partner nélkül is nőiesek. A nőiesség belül van elrejtve, és amit a tükörben látsz, az annak kivetülése. Tedd fel a kérdést: mi az, ami erősíti önbizalmadat? Igényeled-e, hogy valaki mindig elmondja azt, hogy jól nézel ki, vagy képes vagy önmagadat is csinosnak látni? Közismert tény - mondja szakértőnk -, hogy a gyengébbik nem sokszor nem is a pasi kedvéért húz fel dögös ruhákat, sokkal inkább a jelenlévő többi nő miatt, és azért, hogy nőiesebbnek érezhesse magát köztük.

TIPP:

Nézd át a ruhatáradat, és válaszd ki azokat a darabokat, amelyekben vonzónak érzed magad, és amelyek kiemelik tested legelőnyösebb részeit. A többi ruhára mi szükséged lenne, ha úgysem hordod őket, és rosszul érzed magad bennük? Adományozd el a felesleges ruhákat rászorulóknak!

LEHETEK SZÁMÁRA ÉVEKIG VONZÓ?

Ahhoz, hogy fenntartsd a párkapcsolat dinamikáját, fontos, hogy szánj elég időt önmagadra! Szakértőnk véleménye szerint gyakori kifogás az, hogy a nőnek nincs ideje saját magára, mert ott a gyerek, a férj, a család, és főzni, mosni, takarítani kell! Gondolj azonban bele: hogyan adhatnál megfelelő törődést, ha te is szükséget szenvedsz?

Ha azt érzed, partnered már nem (úgy) érdeklődik irántad, azt jelzi, hogy elhanyagoltad magad, és itt nem csupán a külsőről van szó.

TIPP:

Fontos, hogy az érdeklődési köröd ne korlátozódjon a kedvenc sorozatodra vagy a hétvégi bevásárlásra, leld örömödet másban is, és ne csak a pasiddal közös programokban. Ne feledd: párkeresőként is csak akkor lelhetsz társra, ha mindent megteszel a testi és lelki szépségedért.

OLYAN AKAROK LENNI, MINT A REKLÁMCSAJ!

A nők manapság gyakran hiszik azt, hogy a gyönyörű színésznők, fotómodellek riválisok. A magazinok címlaplányai is csalóka tükröt mutatnak, holott jól tudjuk, a látottak nem mindig fedik a valóságot - mondja szakértőnk. Ha egy nőnek olyan méretei lennének, mint Barbie-nak, nem lenne életképes! Ezért kell tudatosítanunk, hogy nőiességünk nem pusztán a testi szépségben rejlik, a férfiak pedig nem az egyes részleteket ítélik meg, hanem az összhatást, amelyet erősen meghatároz közérzetünk.

TIPP:

Írj egy listát a legelőnyösebb külső és belső tulajdonságaidról, valamint azokról a területekről, ahol van még mit fejlődnöd. Kérd meg néhány barátodat, hogy állítson össze egy listát rólad, anélkül, hogy megmutatnád nekik a tiedet. Az eredmények tükrében pozitív tulajdonságaidat erősítened, gyengeségeidet pedig fejlesztened kell.

MERJ NŐ LENNI!

A benned lévő nőiesség fokozható, irányítható, mert tanulás útján jön létre. Az óvodában még utáljuk az ellenkező nemet, majd kialakulnak az óvodai szerelmek, amelyek iskoláskorban kissé lecsendesednek. Ekkor a tanulásé a főszerep, egészen serdülőkorig, amikor ismét felmerül bennünk a nemiség kérdése, amelyet aztán egész életünkben fejlesztünk - mondja szakértőnk.

A külső-belső szépség mindig kitartó munka eredménye, melyben segítségünkre vannak a férfiak, de nőtársaink is! Ha szeretnéd növelni az önbizalmadat, vagy kiaknáznád a benned szunnyadó lehetőségeket, iratkozz be egy nőiességfejlesztő tréningre, ahol képzett szakemberek (sminkes, stylist, asztrológus, pszichológus, kineziológus) és a résztvevők segítenek, hogy elhidd: nem változnod kell, hanem megtalálnod igazi önmagad!