Fittség, Mozgás, 2005. Augusztus A testépítő edzések periodizációján belül a tömegnövelést általában megelőzi az alapozó fázis, és a tömegnövelés megelőzi a szálkásítást.
Az alapozó fázis
Ez teljesen kezdőknél kb. fél évig tart. Ekkor még nem használunk akkora súlyokat, mint tömegnöveléskor. Miért? Mert izmaink és ízületeink még nem szoktak hozzá a terheléshez, így könnyen megsérülhetnénk, ha rögtön nagy súlyokkal edzenénk. Továbbá, először szabályosan el kell sajátítanunk a gyakorlatokat. Csak amikor már koordinációnk elért egy bizonyos szintet, akkor nyúlhatunk a nagyobb súlyokhoz! Eleinte tehát akkora súlyt használjunk az egyes gyakorlatokhoz, amekkorával 15 ismétlést tudunk végrehajtani, és ügyeljünk a kivitelezésre. Heti 3 edzésen minden izomcsoportra végezzünk 1-2 gyakorlatot, ezeken belül 2 sorozatot.
Ugyanezt a módszert kell követni akkor is, ha hosszabb ideig kihagytuk az edzést! Ekkor azonban az alapozó fázis lerövidülhet, hiszen az izmok "emlékeznek", és a gyakorlatokat is ismerjük már. Szintén rövidebb lehet az alapozás azoknál, akik korábban vagy a testépítéssel egy időben más sportot is űztek, ill. űznek.
Az edzés mellett el kell sajátítanunk a testépítő táplálkozás alapelveit is. Ez elsősorban tudatos táplálkozást jelent, nem valamiféle dogma szerint, hanem saját céljainknak megfelelően. Már az alapozáskor is másképp kell táplálkozniuk a raktározásra hajlamos (endomorf) alkatúaknak, az izmosodásra hajlamosaknak (mezomorfok), a gyors anyagcseréjűeknek (ektomorfok), és a kevert alkatúaknak. A mezomorfok fejlődnek a legkönnyebben, számukra a táplálkozás is kevésbé problematikus, mint a másik két típusnak. Az endomorfoknál kezdettől több megszorításra van szükség, és nagyjából minden fázisban "szálkásító" étrendet kell, hogy kövessenek. Az ektomorfok nehezen építenek fel izmokat, a tiszta ektomorfok egyben az ún. "hardgainerek" is. Gyorsan elégetik a kalóriákat, így nekik igen sokat kell enniük. Segít, ha egy-egy étkezést fehérjeturmixokkal helyettesítenek, és nem kardióznak túl sokat. A kevert típusok közül előnyös az ekto-mezomorf, mert esztétikus, szépen kirajzolt izmokat tud fejleszteni. Az endo-mezomorfok hatalmas tömeget pakolhatnak magukra, és ez imponáló lehet, viszont izmaik sokszor zsírrétegtől "fedettek". Ekto-endomorfok azok, akikre csak itt-ott rakódnak le zsírpárnák, férfiaknál ez általában a törzs, nőknél a comb és a tricepsz. Nekik nehéz dolguk van, mivel csak ezekről a helyekről szeretnének fogyni, másutt pedig éppen izmosodni... helyi fogyás viszont, olyan értelemben, hogy a guggolástól fogy a combunk, nincs, általános fogyásra pedig nem vágyunk... Ilyen esetekre is vannak trükkök, ám alapvető, hogy először mégis csak a zsírpárnákat faragjuk le, és csak ezután építkezzünk.
Tömegnövelő edzés
Ebben a fázisban az izmok méretének növelése a fő cél, s ezzel együtt, de nem elsődlegesen, az izomerő fokozása is. Az izmok tömege és ereje nagyrészt párhuzamosan növekszik, mégis különbséget lehet tenni az elsősorban tömegnövelő, és az elsősorban erőnövelő edzés között. Erőfejlesztésnél nagyon nagy súlyokat használunk, közel az egy ismétléses maximumhoz (1RM), igen alacsony ismétlésszámmal. Az erőfejlesztés fő ingere az izomfeszülés foka (ez a működésbe hozott mozgatóegységek számától függ), míg a vastagodásban az izomfeszülés időtartama is fontos szerepet játszik. Ezért az izomtömeg növekedéséhez a 6-8 ismétléses sorozatok az ideálisak, ehhez kell tehát a megfelelő súlyt kiválasztanunk. Ezek is jóval nehezebb súlyok lesznek, mint az alapozó fázisban használtak, de erre szükség is van.
De miért is kell nagy súlyokkal dolgoznunk? Mert izomrostjaink közül az ún. fehér rostok, melyek sokkal inkább hajlandók megvastagodni, mint a vörösek, nehezen aktiválhatók. Kis súlyokra egyszerűen nem reagálnak, magas ingerküszöbüket csak a nagy súlyok érik el.
A vörös izomrostok, amelyek fő erénye a kitartás, ezek szerint kis súlyokkal és nagy ismétlésszámmal lennének jobban stimulálhatók? Logikus lenne, de egy 2002-es kutatás rácáfolt erre a feltételezésre. Az Ohioi Egyetemen Campos, G. E. csoportja kimutatta, hogy mind a fehér, mind a vörös rostok nagyobb súlyok hatására növekednek jobban.
Nem kell azonban minden sorozathoz ugyanolyan nagy súlyokat használnunk! Bevált tömegnövelő módszer a csonka piramis, vagy félpiramis-rendszer, melynek lényege, hogy minden sorozatnál növeljük a súlyt és csökkentjük az ismétlésszámot, vagy fordítva.
Minél nagyobb súlyokkal edzünk, annál fokozatosabban és alaposabban melegítsünk be előtte! Nemcsak a sérülést előzzük meg így, hanem teljesítményünk is jóval nagyobb lesz, mint "hideg" izmokkal.
Az ismétléseket szabályosan hajtsuk végre, és a súly visszaengedése ("negatív fázis") legyen lassabb, mint a súly felemelése! Ez azért fontos, mert a súlyt eleve a nehezebb szakaszhoz állítottuk be, s ha csak visszaejtjük, a negatív fázis túl könnyű lesz, s lemondunk az edzéshatás feléről, ráadásul sérüléseknek is kitesszük magunkat. Nem súlyemelésről van szó!
Tömegnöveléskor legfontosabbak a nagyobb izomcsoportokat terhelő alapgyakorlatok, pl. guggolás, evezés, fekvenyomás, áthúzás. Ne végezzünk túl sok izolációs gyakorlatot (pl. koncentrált bicepsz, oldalemelés csigán) és túl sok sorozatot sem, mert túledzhetjük magunkat! Nagy izomcsoportokra (láb, hát, mell, váll) 6-8, kisebbekre (bicepsz, tricepsz, has, vádli, alkar) 4-5 sorozat elegendő. Több év edzés után ez 10-12-re, ill. 5-7-re növekedhet.
Túledzéshez vezet az is, ha nem tartunk elég pihenőnapot. A 4 napos osztott program az első tömegnövelő időszakban tökéletesen elég. Ennek során az izomcsoportokat felosztjuk az edzések között, pl. láb-mell-tricepsz, hát-váll-bicepsz.
Emellett tartsuk szem előtt az "izomelsőbbség elvét": ha valamelyik testrészünket kiemelten szeretnénk fejleszteni, arra végezzünk több gyakorlatot, s ezeket vegyük előre az edzés során! Ugyanis ilyenkor vagyunk a leginkább erőben, s tudunk a legjobban koncentrálni.
Az edzés "anabolikus keretbe foglalása"
Edzés előtt 1-2 órával együnk szénhidrátokat proteinnel. Ügyeljünk arra, hogy étkünk könnyen emészthető legyen!
Az edzés utáni étkezés a legfontosabb! Pótolni kell az elvesztett vizet, szénhidrátokat, ásványi anyagokat. Ideális, ha gyorsan felvehető szénhidrátot, pl. dextrózt veszünk magunkhoz (átlagos edzésvolumennél 0.8 gramm dextrózt zsírmentes testtömegkilogrammonként). Így feltöltjük az izom glikogén-raktárait, ami a jövőbeli teljesítményfokozódás alapja. Ezen kívül fehérje is kell, pl. tejsavóprotein formájában.
Majd ha tehetjük, tartsunk egy 30-60 perces pihenőt, melynek során fokozódik a proteinszintézis, és ez elősegíti az izomnövekedést.
Fontos az edzés után 1-2 órával is protein-szénhidrát-kombikat enni, pl. zabpelyhet sovány tejjel vagy joghurttal, durumtésztát sovány túróval, rozskenyeret zsírszegény sajttal.
Az izmok fehérjéket használnak fel saját épülésükre, de nem a végtelenségig! 2 grammnál többet testtömegkilogrammonként nem érdemes fogyasztanunk, szervezetünk már nem tudja felhasználni. Másik szabály: egyszerre csak 30-40 gramm fehérje szívódik fel, ezért napi fehérjeadagunkat osszuk el több étkezésre.
Izom- és zsírnövekedés
Tömegnöveléskor sem ajánlatos a túl nagy súlynövekedés rövid idő alatt, mert ekkor az izmok mellé sok zsír is feljön! Persze, ha pozitív az energiamérleg (több kalóriát eszünk, mint amekkora a napi kalóriaegyensúly-szükséglet, ami elengedhetetlen a tömegnöveléshez), akkor valamennyi zsírt mindenképpen felszedünk, de nem mindegy, milyen arányban! Naturál testépítésnél a havi 1-2 kilogrammos növekedés a reális, efölött már szinte biztos, hogy túl sok zsír jön föl, s ha azután ezt le kell majd égetni szálkásításkor, azzal együtt az izomveszteség is nagy lesz, vagyis hiába dolgoztunk.
Mindkét fázisban lényeges, hogy ne akarjunk túl gyorsan eredményeket elérni, mert akkor tömegnöveléskor túlzsírosodunk, szálkásításkor pedig izmot veszítünk és szenvedünk a túlzott diétától, amely miatt ráadásul alig van erőnk edzeni - így egyfajta ördögi körbe kerülünk.
Ennek ellenére, még mindig széles körben tartja magát két mítosz: az egyik, hogy a testtömeg a lényeg, és bizonyos tömeg alatt nincs helye szálkásításnak; a másik, hogy tömegnöveléskor nem lehet eleget enni. Ezzel szemben a korszerű edzésmódszertan a kiinduló testtömeg helyett a testzsír-százalékot veszi figyelembe. Ennek meg kell állapítanunk magunk számára a felső határát, amely fölé tömegnöveléskor sem megyünk, illetve ha elértük, akkor elkezdünk szálkásítani. A testépítést versenyszerűen űző férfiak számára a felső határ 12 százalék, kb. annyi, amennyi mellett még látszanak a hasizmok. Lehet valaki kis tömegű, pl. 60-65 kg, ha a testzsír-százaléka magas, akkor inkább ezt kell először helyrehoznia, hogy jó alapot teremtsen a növekedéshez! Hiszen azután úgyis elkerülhetetlen lesz a zsírosodás, de nem mindegy, mihez képest kezdünk el zsírosodni.
Az izom / zsír arány számít!
Igaz, hogy többet kell ennünk, mint amennyit felhasználunk (pozitív energiamérleg), de nem mindegy, mit eszünk! Kerülni kell az olyan ételeket és étkezéseket, amelyekben egyszerre sok a szénhidrát és zsír. A szénhidrátoktól, főleg a magas glikémiás indexűektől (fehér lisztből készült termékek, fehér rizs, cukor, burgonya, kukorica) inzulinszintünk magasra felszökik, és az inzulin parancsára szervezetünk átáll tárolási üzemmódra. Ha ilyenkor sok zsírt is fogyasztunk, akkor ezek raktározása az inzulin hatására maximalizálódik. Ha zsírmentesen akarunk tömeget növelni, a fehérje-szénhidrát, illetve fehérje-zsír kombinációkat részesítsük előnyben! Mindezek fokozottan vonatkoznak azokra, akik hajlamosak a raktározásra.
Persze nem mindenki számára fontos, hogy kifejezetten szálkás legyen. Saját alkatunkhoz és céljainkhoz mérten állapítsuk meg a testzsír-százalék felső határát! (Nőknél az alsó határra is ügyelni kell, mivel ez alatt hormonháztartásuk felborul.)
A testtömeg helyett tehát a testkompozíció az, ami elsődleges. Ma már a profik is egyre inkább így gondolkoznak: nemcsak a mennyiségre koncentrálnak, hanem a minőségre is.
Ajánlott az edzési és táplálkozási napló vezetése, és hogy 1-2 hetente mérjük a testösszetételünket, illetve testtömegünket. Ha a növekedésnek legalább 90%-a nem izom, illetve ha túl "fedettek" vagyunk, akkor változtatni kell! Nem olyan könnyű út ez, mint egyszerűen növelni a maximális bruttó tömeget, hisz ehhez csak a lehető legtöbbet kell enni, válogatás nélkül. Ám a viszonylag zsírmentes tömegnövelés megéri a többlet-figyelmet és fáradságot. Úgysem tudunk tisztán csak izmokat fölszedni, mindig lesz "sorja" is a növekedésnek, de ez ne legyen több, mint amennyi elkerülhetetlen!
Szómagyarázat:
1 RM: One repeat maximum (egy ismétléses maximum), vagyis az a súly, amellyel adott gyakorlatból csak egy ismétlést tudunk szabályosan végrehajtani.
Edzésvolumen (ingerterjedelem): kb. a szériaszám és az ismétlésszám szorzata, az elvégezett munka mennyisége. Átlagos edzésvolumen: 150-200 ismétlés.
Mozgatóegység (részei): egy mozgatókérgi idegsejt, melynek axonja végigfut a gerincvelői idegpályákon, majd elágazik; és az általa aktivált izomrostok. Minél több izomrost aktiválódik, annál több fog megvastagodni, nagyobb súllyal pedig több rostot aktiválunk.
Periodizáció a testépítő edzésben: alapozás (kezdőknek), tömegnövelés, szálkásítás.
Szálkásítás: az izmokat fedő zsírt égetjük le, általában nagyobb ismétlésszámú sorozatokkal (ennek megfelelően a súlyok is kisebbek), kardióedzésekkel és diétával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése