Fittség, Életmód, 2005. November
Szeretjük a csokit... de vajon a csoki is szeret minket? Igen, legalábbis a kakaóbabban lévő flavonoidok, hisz azok jót tesznek a szívünknek. De mielőtt túlzottan betankolnánk csokiból vagy sütikből, mérlegelnünk kell...
...isteni ajándék, vagy ördögi csábítás?
A csokit Carl von Linné nevezte el "theobromának", vagyis az "istenek eledelének", amelyről már a dél-amerikai indiók évezredes meséi is úgy tartották: e paradicsomi növény élvezete csak az isteneket illeti. Így aztán a kakaóbabból áldoztak is hódolatuk kifejezéseképpen isteneiknek. De vajon hasznára válik-e az istenek eledele az embernek?
Nézzük csak a Közép-amerikai kuna indiánokat, akik maguk termesztik a kakaócserjét, és bőségesen fogyasztják annak flavonoidokban gazdag termését. Nos, az ott kutató Norman Hollenberg és csoportja (Harvard Egyetem) arra az eredményre jutott, hogy ezek az indiánok, akik ilyen sok kakaóval élnek, szinte sohasem szenvednek magas vérnyomásban, annak ellenére, hogy például erősen sózzák ételeiket. Viszont ha ugyanők beköltöznek a civilizált városokba, ahol csak kommersz kakaóhoz és csokoládéhoz tudnak hozzáférni, már éppoly kevéssé védettek a magas vérnyomással szemben, mint bárki más.
Ez sajnos azt jelenti, hogy a mi kedvenc csokoládéink a kakaó feldolgozása és gyártása során jótékony hatásuk nagy részét elvesztik. Ez a keserű igazság; noha a keserű csokikra ez épphogy kevésbé vonatkozik.
Rendszeresen és mértékkel, egészséges életmód mellett fogyasztva, a "fekete" csokoládé áldásos hatásai kimeríthetetlenek. Mintegy 300 vegyülete közül kiemelkednek a már említett antioxidáns flavonoidok, melyek segítenek a szabad gyökök megkötésében, így azok nem tudják kifejteni sejtkárosító, öregedést gyorsító hatásukat. Azt is igazolták már, hogy a daganatok kialakulása, illetve terjedése is jótékonyan befolyásolható flavonoidokkal.
A keserű kockák másik csodatétele, hogy testszerte javítják a vérkeringést. Segítségükkel a vér könnyebben eljut a végtagokba, és ami még fontosabb, az agyba. A jó agyi vérkeringés pedig elengedhetetlen szellemi frissességünk fenntartásához. Csökken a vérrögképződés valószínűsége is, és így elkerülhető az elbutulás egyik fő okozója, a szélütés; sőt, a szívinfarktus kockázata is sokkal alacsonyabb. Mindezek többszörösen igazolt összefüggések. Azonban, hogy elkerüljük a magas vérnyomást és a sztrókot, ügyelnünk kell vonalainkra is! Tehát a csokira fokozottan igaz: kis mennyiségben elixír, nagy mennyiségben méreg.
A ma forgalomban lévő csokoládék többségéből, hogy ne legyenek keserűk, a hasznos flavonoidok nagy részét kivonták. Így amit magunkhoz veszünk, főként cukor és telített zsír, igen magas kalóriatartalommal. A cukor mértéktelenül felviszi inzulinszintünket, és az eredmény: e hormon parancsára jobban raktározunk.
A csoki jókedvre derít...
Van azonban a kommersz csokinak is jó hatása: méghozzá a hangulatra. Finn kutatók még azt is kimutatták, hogy azok a babák, akiknek anyja a terhesség alatt több csokit evett, vidámabbak és kiegyensúlyozottabbak más babákhoz képest. Érdemes tehát a terhesség alatt kedvenc édességünkhöz folyamodni, különösen, ha ingadozik a kedélyünk, vagy váratlan körülmények lelki egyensúlyunk felborulásával fenyegetnek.
Egyébként nem feltétlenül kell megenni a csokit ahhoz, hogy kedvünk jobbra forduljon. Illata, akárcsak a vaníliáé, már önmagában is hangulatjavító!
Mi a titka?
Talán az, hogy a csoki elfogyasztásakor (avagy illatának megérzésekor) agyunkban egy belső opioid peptid, az ún. béta-endorfin szabadul fel. Ezen kívül a csokoládé serkentő vegyületeket is tartalmaz: például koffeint és teobromint. A kakaóban és a csokoládéban található zsírok pedig az agy belső kannabinoid rendszerét stimulálják. Ezek szerint a csoki úgy hat, mint az opiátok (pl. morfin), a serkentőszerek, és a marihuána együttesen: megnyugtat, egyszersmind élénkít; bár a hatás erőssége nyilván messze nem éri el a kábítószerekét.
A kutatók máig nem értenek egyet abban, hogy a csokoládé addiktív-e, vagyis, hogy létezik-e csokifüggőség. Az viszont kétségtelen, hogy a csokoládé jutalmazó hatású. De vajon kire hat így? Agyi képalkotással (PET) kiderítették, hogy a csokifüggőknél hasonló jutalmazó agyterületek aktiválódtak a csokira való gondolás közben, mint kokainfüggőknél, amikor gondolataik a szerre irányultak. De bizonyítja-e ez a csokifüggés létét? Messze nem! Gondoljunk például arra, hogy a nevetés is ugyanazokat a területeket "csiklandozza" agyunkban, mint többek közt a kokain, és ettől mégsem vagyunk "nevetésfüggők"... csupán szeretünk nevetni, mint ahogy szeretjük a csokoládét is.
Összességében a fitt életmódba beilleszthető a csoki - némi vörösborral, sok gyümölccsel és a zöld teával egyetemben, melyek mindegyike tartalmaz flavonoidokat. A megfelelő mennyiséget is kimutatták már a precíz kutatók: és ez nem több, mint havonta 3 tábla keserű csokoládé.
Egyet azonban ne tegyünk: kedvenc kutyánkat ne jutalmazzuk csokival!
Még ha nagyon szeretne is részesülni a mi élvezetünkben, tudnunk kell, hogy szervezetében sokkal lassabban bomlik le a csokiban lévő élénkítő anyag, a teobromin; ezért, különösen a nagy mennyiségek, a kutyát valósággal megmérgezhetik, erős szívdobogást, bélcsavarodást és egyéb más, nem kívánt tüneteket idézve elő. Inkább szerezzünk be speciálisan kutyáknak készült "jutalomfalatokat".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése